3.évad 8.rész - "Győztes akarsz lenni?"

 2 és fél hosszú év. Ennyi az amit én ezen a blogon dolgoztam.

Rengeteg ember. Ennyi azok száma, akik támogattak.

1. A befejezés.

Kedves olvasóim! 

Talán ma szólok hozzátok utoljára.

A New Home történetét ezzel a rövid résszel szerettem volna lezárni. 

Lehet, hogy folytatni fogom, lehet, hogy nem, de nem tűnök el teljesen, hiszen még rengeteg lehetőség áll előttem.

Egyenlőre annyit tudok, hogy jelenleg pihentetem a sztorit, adtam neki egy befejezést, hátha nem folytatnám.

Meg szeretném nektek köszönni a kitartást és a rengeteg türelmet.

Nagyon szeretlek titeket kedves Homerek!

Tudnotok kell:

Ez nem egy búcsú, ami örökké szó.

Ez egy fejezet lezárása, amit már rég meg akartam tenni, de nem mertem.

Most rávettem magam.

Köszönöm nektek ezt a 2 és fél évet.

Talán a legszebb 2 és fél évem volt ez.

Mindent köszönök.

Tényleg.

Jó olvasást itt.

Utoljára.

- Drake! Nash!
Torkom szakadtából  kiabáltam, de mi van ha senki sem hallotta?
Tehetetlenségemben lehuppantam a földre és sírtam.
A féltestvérem akit alig ismertem meghalt. Egy ember a sok közül aki segíteni akart nekem és végül mégis ő járt rosszul. Egy újabb ember, aki Lautner bandája miatt halt meg.
Will, anya vigyázni fog rád odafent.
- Macfox!
- Drake?
- Merre vagy?
- Öhm.. nem tudom-logikus válasz mondhatom...
- Mi történt?- rohant felém Drake. Mikor közelebb ért hozzám azonnal mögém pillantott, majd szorosan magához ölelt.
- Jared volt az. Nem hagyhattam ott vele- teljesen magam alatt voltam. Minden elismerésem Drake-é.
- Nyugodj meg.
- Drake, Will meghalt a szemem láttára és semmit nem tudtam tenni!
Teljes önkívületi állapotba kerültem. Kiabáltam, sírtam.. Nekem ez túl sok..
- Drake?
- Jack jó hogy jössz-lépett el mellőlem Drake.- Vidd el innen. Nem kell, hogy ezt lássa.
- Mi történt?
- Will meghalt.
- És mégis hova vigyem?
- Nem Willre gondoltam, hanem Macfoxra.
- Az más.
- Hallok ám!-kiáltottam oda.
- Menjünk innen-támogatott fel a földről Jack.
Folyamatosan foszlányok jelentek meg előttem Will halálával kapcsolatban. Én csak álltam ott. Nem tehettem semmit.  Aztán eszembe jutott az álmom. Mi van, ha valóra válik? Mi van, ha mindaz amit láttam valós volt és mindenkit elveszítek akit szerettem és aki számított?
Szipogva lépkedtem Jack után az üres utcán.
Éreztem, hogy közeledünk a tér felé. A hangmoraj hangosabbá és intenzívebbé vált.
Üvöltések, lövések hangja töltötte be a teret.
- Mire számítsak Jack?-pillantottam fel rá.
- A legrosszabbra-sütötte le a szemét.
Egy pillanatig nem tudtam tovább menni. A lábaim a földbe gyökerezte. Nem álltam készen a látványra. Túlságosan féltem attól, hogy valósággá válik a rémálmom.
Aztán rohanó lépteket hallottam meg a hátam mögül.
Megfordultam és Robin állt előttem. Semmit nem kellett neki mondanom, ahogy neki sem. Szavak nélkül megöleltük egymást, majd hosszas ideig mélyen bámultuk egymás szemét. Egyszerűbb volt, mint beszélni.
- Megtaláltuk Alexet a közelben. Halott. Ahogy Jamesék is. Autós üldözésbe kerültek nemrég. Belehajtottak a folyóba-mondta.
- Will meghalt-mondtam.
Robin visszapillantott rám. Az ő féltestvére is volt. És meghatotta a dolog.
- Hol van Justin?-kérdeztem.
- Azt mondta utánam jön. Gyere velem, megkeressük-mondta Robin, majd karon ragadott és elvitt Justinhoz.
- Magasról teszek arra, hogy hol láttátok Jaredet! Nekem Macfox kell! Most!-hallottam meg Justin, jelenleg nem kedves hangját.
- Justin-mondtam halkan.
- Macfox-fordult felém.
- Kerestél.
- Persze, hogy kerestelek-húzott magához.
- Justin. Nagyon szeretlek.
- Én is.
- Bármi is történne..
- Semmi nem fog történni-nézett mélyen a szemembe. Szeretnék hinni neki. De tudom, hogy ez nem így lesz. Túl rossz előérzetem van.
Szó nélkül biccentettem, majd közelebb léptem hozzá, lábujjhegyre emelkedtem, majd megcsókolt.
- Mennem kell-mondta. Egy utolsó ölelés, majd el is indult.
- Megkeresem apát-mondtam. Robin biccentett, majd ő is elindult Justin után.
Egyedül maradtam. Én és a gondolataim. Én és a félelmeim. Én és én.
Mi van, ha utoljára láttam Justint?
Mi van, ha valamelyikünkkel történik valami?
Ha valaki erősebb lesz egyikünknél?
Magányosan lépkedtem a házak között Adamet keresve.
Mikor az utca végén egy sötét fekete alakot pillantottam meg kétségbeestem.
Ez nem Adam.
- Jared?-kiabáltam.
- Eltaláltad-mondta.
Pillanatok alatt futásnak eredtem.
- Macfox nem tanítottak meg arra, hogy megfutamodni nem szép dolog?-ordított utánam, majd őrült lövöldözésbe kezdett.
Az egyik lövése eltalálta az oldalamat. Mély levegőket véve futottam tovább és csak arra gondoltam, hogy nem szabadna pánikba esnem.
Próbáltam azokra a pillanatokra gondolni, amiket Justinnal töltöttem.
Arra a kevésnek tűnő időre.
Amiért mindenemet odaadnám, hogy újra átélhessem.
Az egyik sarkon megálltam, majd levegőért kapkodva dőltem le a földre. Kezemmel pedig végig az oldalamat tartottam.
Nem vettem észre azt, hogy Jared közeledik, csakis akkor amikor már késő volt.
- Mégis mi lesz neked ettől jobb?-kérdeztem könnyeimmel küszködve.
- Végre az nyer akinek kell-mondta, majd hajamnál fogva felhúzott a földről.
- És akkor véget ér ez az egész őrültség? Végre?
- Ezt sosem tudhatod Drágám.
- Ne nevezz így-morogtam, majd a zsebemben kezdtem kutatni a fegyverem után.
- Ezt keresed?-mutatott a kezében lévő fegyverre. Egy aprót biccentettem.- Ha ezzel öllek meg mindenki azt hiszi majd, hogy gyáva voltál és végeztél saját magaddal mielőtt más végezhetett volna veled.
- Senki nem fogja elhinni-rázom meg fejem, majd lassan futásnak indulok.
Mennyire őrültség sérülten felmászni egy építkezési terület közepén lőve darura?
Hatalmas.
De megtettem.
Jarednek sem kellett sokkal több, utánam mászott, majd a daruszélére kezdett szorítani.
- Szóval győztes akarsz lenni, igaz?- kérdezi összehúzott szemekkel Jared közben egyre hátrébb szorít.
- Legyünk megosztott első helyen.- mondom, majd megragadom a pólóját és levetem magam a daruról.
 Jared a levegőben maga alá gyűrt, hogy én zuhanjak nagyobbat, de én nem engedtem el, küzdöttem és sikerült kikecmeregnem alóla.
Aztán annyira emlékszem, hogy a fejem lüktetni kezd és Justin rohan felém Robinnal együtt.

- Anya, te meg mit keresel itt?-kérdezem.
- Téged kereslek.
- Miért? Mi történt?-néztem rá pánikba esetten.
- Kómában vagy. Azért látsz engem.
- Annyira hiányzol.
- Te is nekem, de ha úgy akarod nem sokára találkozhatsz velem, Willel és a többiekkel.
-  Anya, meg fogok halni?
- Meglátjuk kislányom. Tudd, hogy Justin és Robin itt vannak veled.
- Nem akarom elhagyni őket! Anya! Anya!-kiabáltam, de már nem hallotta.
Tényleg meghaltam?