4.évad 1.rész - "Van miről beszélni"

Hű, de régen írtam már ide. Hiányzott. 
Nos, félretéve az érzelgős dumát, örömmel jelentem be, hogy belekezdek a New Home 4.évadának. Remélem tetszeni fog nektek! 
Ha lesz érdeklődés a történetre és a folytatára, akkor nagyon szívesen folytatom!
Kellemes olvasást mindenkinek!

 Csípős, hideg őszi este a mai. Lábam alatt összezörrennek az elfagyott levelek, minden egyes levegővételemet látom a levegőben. Kezemet a kabátom zsebébe mélyesztem. Milyen gyorsan múlik az idő. Még világos volt mikor elindultam, most pedig már csak a Hold és az utcai lámpák nyújtanak fényt (na meg a lakásokból kiszűrődő fények).
Egy éve, hogy ez az egész megtörtént, egy éve, hogy mindennek vége. Egy éve, hogy Will, Carter, James és a fiúk elmentek. Egy éve, hogy megkaptam az üzenetet, miszerint Jamesék eddig tisztázatlan okok miatt autó balesetet szenvedtek. Csak segíteni akartak.
Nem maradt hátra más, csak a sírjuk, amire hozhatok gyertyát és virágot, na meg a hangok, amik azóta is a fejemben gomolyognak.
Meggyújtom a gyertyát, majd Will sírjára helyezem. Aztán anya sírjához is odalépek. És a többiekéhez is.
- Nekem is itt kellene lennem- motyogom.
- Azzal nem javítasz a dolgokon- lép mellém Robin.
- Követtél?
- Nem, tudod, ő az én anyám is.
- Bocs, csak.. tudod, mostanában nem igazán úgy mennek a dolgok, mint ahogyan azt én gondoltam, hogy fognak. Azt hittem, hogy..
- Justin mindent elmesélt.
- Mindent? Hogyhogy, mindent?
- Tudok a rémálmaidról, tudok a képzelgéseidről, tudok a pszichológusról. Mindenről tudok. Attól, hogy meg akartad velem szakítani a kapcsolatot, még mindig hallok felőled.
- Sajnálom, én azt hittem..
- Lana ebből az egész hülye családból csak te, én és Ashley maradtunk.
- Tudom Robin. Nem lehetne, hogy ezt máshol beszéljük meg?
- Jól van. Nincs messze a kocsim.
Pár perc erejéig állunk még a sír előtt, majd a kocsihoz indulunk a kocsihoz.
- Úgy érzem, van miről beszélnünk- mondja Robin, mikor beszáll a kocsiba.

- Robin megmondtam, hogy legkésőbb legyél itthon nyol.. Szentég Lana!- June kiejti a kezéből a sütis tálcát, majd felém rohan.- Olyan jó újra látni!
- Téged is- mondom, majd megölelem.
- Ülj csak le- tessékel beljebb, majd mindhárman leülünk a konyhaasztalhoz.- Látogatónk van!- kiáltja el magát June, majd Ryan és Jaden rohantak le a lépcsőn.
- Uramisten!- sikkantott fel Jade.
- Hívj csak Lanának- vontam vállat.
- Annyira hiányoztál!- szorongat meg Jade, majd Ryan is.
- Jó újra látni- mondja mosolyogva Ryan.
- Hiányoztatok- mondom halkan.
- Miért nem hívtál? Mi volt veled? Jól vagy?- Jaden lehuppan a konyhaasztalra, majd lóbálni kezdi a lábait.
- Találkoztatok?- pillant felém Robin.- Te és..
- Nem- rázom meg a fejem.- Nem láttam azóta.
- Hát, én láttam. És nem fest valami jól. 
- Rohadtul nem érdekel Lautner.
- Nem kerülheted őt örökké.
- Ó, dehogynem- mondom.- Justin és én el akarunk költözni.
- Hogy mi?- kiáltanak fel a lányok.
- Nem mehetsz el és hagyhatsz minket csak úgy itt- mondja Jaden.
- Sajnálom.
- Mi is megyünk- mondja Robin.
- Tessék?
- Elköltöztök. Rendben. De mi is megyünk.
- Robin ennek semmi..
- Már eldöntöttem- mordul rám.- Nem változtathatod meg a döntésem.
- Jól van, ha te ezt akarod.
- Maximálisan- bólint egyetértően Robin.
- És mégis megtudhatnám, hogy hova megyünk?- fonja össze karját June.
- Atlantába.
- Atlantába? Én, én, én azt hittem Britannián belül költözünk, nem pedig az Egyesült Államokba!
- June jobb, ha lenyugszol- mondja Robin.
- Nem dönthet helyettünk!
- Hé, még mindig itt vagyok!- mondom.
- Kurvára leszarom! Nem fogod tönkretenni az életünket.
- Jól van, én nem is akartam.
- Hát persze, hogy nem!
- Nem tehetek róla! Nem tehetek semmiről! Nem én kértem ezt az egészet! Érted?
- Sajnálom, Lana..
- Jobb, ha most megyek.
- Hazaviszlek- lép mellém Robin.
- Nem. Nem kell- rázom meg a fejem.
Hát, tényleg volt miről beszélni....