New Problems

01. Én, a rémálom

- Kendall ne csináld a fesztivált! Nem mész sehova!
- Semmit nem engedtek meg nekem! Egyszerűen utállak titeket!
- Attól még nem mehetsz el.
- Anya! Tizenhat éves vagyok! Tudok magamra vigyázni! Különben is David is ott lesz!
- David tizennyolc! Te pedig tizenhat vagy, ahogy mondtad!
- Jajj hadd menjek!- ugráltam kínomban.
- Nem- rázta meg a fejét.
- Oké, nem igaz, hogy erre kell hazaérnem- lépett be mérgelődve apa az ajtón. Na ő tényleg nem fog elengedni.
- Justin könyörgöm csinálj valamit- dőlt a falnak anya.
- Kendall nem mész sehova- mondta egyszerűen.
- Miért vagytok mind a ketten ellenem?- kérdeztem dühösen.
- Mi csak megpróbálunk védeni téged!
- Nem kell! Tudok magamra vigyázni!- mondtam, majd felkaptam a telefonom és kiviharoztam a házból.
- Kendall Rose Bieber azonnal állj meg!- kiabált utánam apa.
Hátrafordultam, elvigyorodtam, majd megráztam a fejem és meg sem álltam Robinék házáig.
- Na mizu pici Bieber?- üdvözölt a szokásos módon Robin.
- Semmi nagy Verrecas- mosolyogtam.
- Már megint mi van az ősökkel?
- Ne is mondd. Nem akarnak elengedni a közös utazásra amit a srácokkal tervezgetünk már hónapok óta- mondtam nem túl boldogan.
- June sem nagyon boldogan engedte el a kölyköket, de mondtam neki, hogy nem lesz baj.
- Na ezt elmondhatnád anyáéknak is.
- Macfoxtól ne várj többet. Mindig a saját feje után megy, nem fogod tudni meggyőzni.
- Elég lenne apát meggyőzni- mondtam. Robin rám nézett, majd hangosan röhögni kezdett.
- Nem ismered őket elég ideje?
- De.
- Hát nem úgy tűnik, mert akkor nem mondanál ilyent.
- Jajj Robin ne legyél már te is ilyen velem- dünnyögtem.
- Milyen?
- Hát ilyen lekezelő.
- Nem voltam lekezelő.
- Robin telefon!- kiabálta June.
- Ki az?- üvöltötte vissza Robin.
- Justin, azt kérdezi itt van-e Kendall?
- Nincs!- válaszolta Robin, majd rám kacsintott.
- Köszi- tátogtam.- Szerinted mi lesz? Végigtelefonálják az utcát?
- Valószínű mivel mindenki ebben az utcában lakik. Ryanék, a Grierek, Jackék, Austinék, tehát gyakorlatilag bárhol lehetsz.
- Érdekes, hogy mindig nálatok kötök ki.
- Oh, ez maga a nyugalom szigete- mondta. Aztán rá két percre June rohant le a lépcsőn és üvöltözni kezdett Robinnal. Tipikus. Nem, inkább ironikus.
- Csá Rosie- rohant le az emeletről Jace.
- Szia Robin- vigyorogtam.
- Ez nem volt szép- röhögött.
- Ha én Rosie vagyok, akkor te Robin.
- Na mesélj mizu van otthon?- ült le a székre, majd lerántott maga mellé.
- Csak a szokásos.
- De azért jössz, ugye?
- Nem hinném.
- Na nehogy már a kedvenc uncsitesóm ne tudjon eljönni!- borult ki, majd felállt és felborította a széket.
- Jace nyugodj már meg. Majd megoldom.
- Nem fogod- rázta meg a fejét.
- Nem hát, de gondoltam hátha megnyugszol.
- Hát nem nyugodtam meg!
- Látom- biccentettem.
- Ezt nem hiszem el!
- Fejezd be!- kiáltottam rá és nyakon borítottam egy pohár vízzel.
- Oké ez mi a fene volt?- pislogott.
- Víz.
- De miért?
- Mert olyan vagy mint az őrültek egy Snickers reklámban!
- Nem is igaz.
- Most olyan vagy ,mint egy hisztis ribi- vigyorogtam.
- Fejezd be!
- Még mindig.
- Kendall!
- Az én vagyok!- csattantam fel, majd mind a ketten nevetni kezdtünk.
- Mi lesz velem egész nyáron nélküled?
- Nem lesz aki leribizzen- vontam vállat.- Oh, és sok sikert Candicehez.
- Kelleni fog- morogta.
- Talán hazamegyek- indultam az ajtó felé.
- Már mész is?- kérdezte Robin. Nem Jace, hanem Robin. Remélem értitek.
- Aha, még a végén sehova nem mehetek.
- Ja jobb lesz ha lejelentkezel otthon- biccentett.
- Sziasztok!- intettem, majd amilyen gyorsan csak tudtam hazarohantam.
- Kendall Rose Bieber! Nagy bajban vagy!- hallottam meg apa hangját. A teljes nevem az ő szájából egy rémálom. Én vagyok egy rémálom!
 - Igen tudom. Csak tudod úgy gondoltam átugrok Robinékhoz.
- Ne magyarázd meg kisasszony! Anyáddal körbetelefonáltuk az fél várost.
- Ja, főleg, hogy a fél várost kiteszi a baráti körötök- kuncogtam.
- Ez nem vicces!
- Szerinted.
- Szobafogság- mondta anya, majd a szobám felé mutatott, én pedig felkullogtam oda.
- Ez szívás- vágtam le magam az ágyra.

- Kendall lefekvés késő van!- kopogott át a szomszéd szobából apa.
- Jó- morogtam, majd lezuhanyoztam és elmentem lefeküdni. Vagyis ezt csináltam volna.
Felkaptam a bőrdzsekimet, az ágyat kipárnáztam, majd kimásztam az ablakon.
- Kendall, már vártunk- vihogott Dwayne.
- Tudom, kicsit tovább húzódott a készkelődés, mint vártam- mondtam.
- Miért nem működött a hajvasalód?- kérdezte Ashton.
- Szobafogság, idióta- morogtam.
- Mindegy menjünk a többiek már tuti ott vannak- mondta Dwayne, majd beszálltunk a kocsijába
- Hé megjöttek a késők- vigyorgott Jason.
- Kussolj Butler- morgott rá Ashton.
- Na mi van Kendall?- sétált felém Jace.- Régen találkoztunk.
- Na igen- nevettem el magam.
- Akkor mindenki jön?- kérdezte Tyler.
- Én nem- ráztam meg a fejem.
- Kezdem megutálni a szüleidet.
- Nem csodálom. Szerintem utálnak engem. Nem is tudom mi lenne, ha mondjuk cigiznék és drogoznék.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem itt laknál.
- Na igen. De azért én még mindig egy rémálom vagyok- mondtam cinikusan