3.Évad 7.Epizód : "Holnapután." (The Big Fight nyitó rész)

 Heyho mindenki! 

Igen tudom már megint rengeteg idő múlt el a legutolsó rész óta. De próbáltam a legjobb formámat hozni. Kész lett egy új trailer (amit már megtekinthettek Youtubeon)!

Szerintem elég eseménydús lett a The Big Fight nyitó része, remélem tetszeni fog nektek! Jó olvasást!

Vigyázzatok magatokra , a Facebook csoportban majd jelentkezem!

Ölelés; Csenge.

Apropó a részben találhatón egy rejtett mondat, ami elővetíti a Big Fight kimenetelét.

A reggeli összerezzenés után persze átbeszéltük higgadtan a dolgokat. A Phoenixi csapat mindenbe benn vagy pont ahogy a San Diegoiak is. Stacy és én valószínűleg már nem leszünk jóban, de nem is azért vagyunk itt, hogy barátkozzunk. Nem az én súlycsoportom. Én festett szőke ő pedig szerintem nem az. Ez van. A fejembe az időjárás ellenére egy fekete sapkát húztam és egy ugyan ilyen színű bőrdzsekit vettem fel.
Justin lép mellém.
- Theo és Ansel edzeni akar.- mondta.
- Jól van. Ez ránk mi hatással van?
- Nekünk is kellene.
- Persze, hogy kellene.- értek egyet.
- Kerüld azt a csajt. Ember majdnem rosszat mondtam.-nevet fel.
- De legalább te is látod, amit én.-veregetem hátba.
- Hé, itt van Parks!- ordítja Jack. Justinnal összenézünk. Szerintem egyre gondoltunk, mert mind a ketten az ajtóhoz rohantunk. Robin akart ki menni.
- Vissza Verrecas.- rázom meg a fejem.- Nem játszunk hősszerelmest.
- Macfox. Bieber. El az ajtótól.- mondja idegesen.
- Menj vissza a szobádba.- mondja Justin.
- Álljatok el az utamból.- néz ránk Robin idegesebben.
- Ne szórakozz! Menj vissza!- erősködök.
- Macfox hatalmas balhét csapok, ha nem mentek el innen.
- Mit akarsz?- kérdezem.
- Beszélni vele.
- Nem lehet.- mondja Justin.
- Azt majd én eldöntöm.
- Nem egészen Verrecas.
- Tűnjetek innen.- lök mind a kettőnket félre. Hatalmasat estünk a földre. Vagyis Justin, mert én rá estem.
- Biztos, hogy beszéltek.- mondom. Justin biccent.
- Lautner is csapatot gyűjt. Tőlünk.
- Ez nem fair!- állok fel aztán felhúzom őt is. Justin kilép az ajtón. Aztán én is.
- Verrecas ne csinálj hülyeséget.- mondom.
- Miért választanám az esélyteleneket?- kérdezi cinikusan.
- Igen én is ezt kérdezem. Miért választanád Lautneréket?-kérdezi Justin.
- Na ne röhögtess Bieber.- neveti el magát June.
- Maradj csöndben te kis..- mondom aztán inkább elhallgatok.
- Macfox kussolj-mondja June.
- Menjetek innen- legyintek.- Mind a ketten.
Én és Justin visszamegyünk a házba. A többiek kérdőn néznek ránk.
- Elment- mondom.
- Idióta!-kiáltja el magát Nash aztán hatalmas ütést mér az egyik állólámpára.
- Nyugalom. Ez csak egy ember- hangsúlyozom ki az egy szót.
- Nálunk az is sok- mondja Drake.
- Nem érdekel. Elegen vagyunk.
Mindenki a nappaliba megy.
- Ma kiképzést tartunk- mondja Justin. Mindenki biccent.- Úgy értem most! Lusta banda!-röhögte el magát kínjában. Mindenki felpattan a kanapéról.- Hat kör az itteni körzetben.- mondja.
- Ezt te sem gondoltad komolyan.- mondja Will.
- Dehogynem.- biccent. Én csak elnevetem magam.- Rád is vonatkozik Macfox. Sőt te velem jössz.- kacsint.
- Abból nem futás lesz.- mondja Jack, mire én hatalmasat sóztam a tarkójára.- Hé!- röhögte el magát.
- Menj futni.- pillantok rá komoran.
- Megyek.
Egy kész örökké valóságig tartott amíg körbefutottuk a környéket. Hatszor. Én Justin mellet nem nagyon tudtam megpihenni, de talán nem is volt nagy probléma. Közös fülhallgatóval lehetetlen külön ütemben futni ez már biztos. Pozitívum, hogy talán elnőttem az asztmám. A többiek kifulladva dőltek a kanapéra a lakásban.
- Még mindig ugyan olyan pontosan célzol mint régen?- kérdezte Jus.
- Igen, szerintem. Vagyis azt hiszem- biccentettem. Nem lehettem túl meggyőző.
- Megnézzük- nyomott a kezembe egy pisztolyt.- Emberek, gyertek ki.
Mindannyian kisétáltunk egy egész csendes és zajtalan helyre ahol aztán nyugodtan puffogtathatok, mert a kutya nem hallja. Justin egy nagyobb fa lapra céltáblát festett.
- Találd el a közepét.- mondta. Nem álltam akkor még túl messze a táblától, ezért beletaláltam.- Állj most két méterrel hátrébb.
Megint eltaláltam. Még egy méterrel hátrébb állok. Itt is eltalálom. Ezt sokszor eljátszottuk. A végén már nem is hallottam igazán Justin hangját.
- Erről van szó- mondta Justin mikor visszasétáltam mellé.Egy halvány mosoly kíséretében vállat vontam.- Na amennyiben ezt bárki meg tudja ismételni elmehet.
A többiek próbálkoztak eltalálni a táblát (több kevesebb sikerrel).
- Gilinsky tartsd feljebb azt a fegyvert.- hallottam meg egy eléggé ismerős, azonban nem kellemes hangot.
- Menj innen Caylen- morogtam.
- Segíteni jöttem.- mondja.
- Nem kell a segítséged.
- Neked nem kell. Másnak igen- mutat Jackre és a többiekre.
- Caylen, ha Macfox azt mondja menj, akkor menj- lépett mellém Drake.
- Mit vétettem ellened?- tárta szét a karjait Jc.
- Tudod te azt nagyon jól- motyogtam. Jc biccent.- Maradj- mondom.
- Verrecas nálunk volt.- mondja.
- Tudjuk. Parks elvitte.- biccent Justin. Caylen felnevet.
- Nem vitte el. Verrecas csak körbenéz Lautneréknél.
- Honnan tudod?- néztem rá furcsállóan.
- Olvasok a gondolataiban! Szerinted honnan? Beszéltem vele!
- Nyugodj le ember!- morog Drake.
- Ne üsd bele mások dolgába az orrod. Grier, ugyebár?
Drake biccent.
- Mi a franc van veled? - nézett furcsállva Justin Caylenre.
- Nincs semmi. Na folytassátok amit csináltatok- lépett odébb Jc.
- Nagyon furcsa - suttogtam Justinnak ő pedig csak bólintott.
- Ne veszd szem elől- mondta.
- Oké.
A fiúk egész nap edzettek, majd mikor már sötétedni kezdett visszamentünk Drake házához. Ashley eddig Nashsel volt aki a lövésem miatt még pihenőn volt, de azt mondta segíteni fog.
- Szia - léptem be Nashhez.
- Szia.
- Hogy vagy?
- Jól. Vagyis. Jobban.
- Ennek örülök. - mosolyodtam el.- Még egyszer is ne haragudj.
- El volt borulva az agyam. Jól cselekedtél. Nem tudom miket mondtam aznap, de az nem én voltam.
- Senki nem okol azért amiket mondtál.
- Nagyon aranyos a húgod.
- Igen- biccentettem mosolyogva.- Köszönöm, hogy vigyáztál rá.
- Örömmel- mondta.
- Megyek megnézem- mondtam, majd kimentem a szobából egyenesen fel az emeletre. Halkan benyitottam az egyik szobába. Az ágyon Justin és Ashley feküdtek.
- És akkor boldogan éltek amíg meg nem haltak- csukta be Justin a kezében lévő könyvet.
- Még egyszer- mondta Ashley.
- Késő van. Aludnod kell- mondtam.
- Lana!- rohand oda hozzám Ashley.
- Szia Törpilla- öleltem magamhoz aztán egy puszit nyomtam a homlokára.
- Én is kérek - ölelt át a hátam mögül Justin.
- Állj be a sorba.- mosolyogtam.- Ashley tényleg ideje aludni.
- Valaki itt marad velem? - nézett fel rám hatalmas szemeivel.
- Ki maradjon?- kérdeztem vissza.
- Justin - motyogta halkan. Justinra pillantottam, aki mosolyogva nézte Ashleyt.
- Itt maradok hercegnő- biccentett.
- Jó éjt- nyomtam egy puszit Ashley homlokára, majd Justinra mosolyogtam és kimentem a szobából. Bementem egy másik szobába, ahol éppen Caylen kutatott valami után a sötétben.
- Mit keresel?- kérdeztem és ezzel párhuzamosan felkapcsoltam a villanyt.
- Semmit- pördült meg.
- Ha jól tudom ez Reynolds szobája. Mit akarsz itt?
- Csak körbenéztem.
- Gyanús vagy nekem. Mi van a kezedben?
- Semmit.
- Caylen emeld fel mind a két kezed!- utasítottam.
- Jól van- sóhajtott, majd felemelte az égbe a kezét. Egy zacskó volt a keze közt.
- Miért nem vagyok meglepődve- motyogtam.- Mi az?
- Macfox nem gondolod, hogy túl paranoiás vagy?
- Nem. Mi van a zacskóban?
- Te ezt úgysem érted.
- Túl hülyének nézel engem.
- Csodálkozol?
- Caylen azonnal mondd el mi van a zacskóban!- kiáltottam rá, és egy fegyvert szegeztem rá.
- Csigavér. Szóval, ha ennyire érdekel. Nos, biztos vagyok benne, hogy láttad a legfiatalabb Griert a tévében pár nappal ezelőtt-biccentettem.- Ez a szer- emelte fel a kezében lévő zacskót- volt annak az okozója.
- És mit akarsz azzal?
- Reynolds fejlesztette ki. Azt mondta keressek alanyokat. Találtam egyet- lépett közelebb hozzám.
- Caylen hátrálj- húztam fel a pisztolyt.
- Ugyan miért tenném?
- Tudom mit akarsz. Nem fog összejönni.
- Szerintem egyenlőre erősebb vagyok nálad- mondta, aztán ledobta a kezében lévő zacskót.- Tedd azt le- mutatott a kezemben lévő pisztolyra.- Nálam is van hidd el.
- Miért tenném le?
- Jobban jársz- rántotta elő ő is fegyverét.- Kellemetlen, ha fordul a kocka. Tedd le.
Lassan lehajoltam, majd letettem magam elé a fekete fegyvert.
- Messzebb- utasított.
Elrúgtam mellőlem a pisztolyt.
- Jó kislány.
- És most mit tervezel?
- Ha annyira okos vagy Macfox találd ki.
- Nem fogok találd kit játszani. Szóval? Mire készülsz? Engem is beetetsz azzal a cuccal?
- Pontosan- kacsintott, majd egy lépéssel földre tepert.
- Mit akarsz ezzel elérni?- próbáltam levakarni magamról Caylent.
- Állj át Lautnerhez.
- Nem fogok!- löktem le magamról, majd felpattantam a földről.
- Kár érted- húzta meg fegyverén a ravaszt. Hatalmasat ugrottam , egyenest a kanapé mögé.
- Caylen nem vagy normális!- kiáltottam neki. Pulzusom felszökött és egyre gyorsabban vettem a levegőt.- Tűnj innen!
- Azt hittem jóban vagyunk- mondta keservesen.
- Rosszul hitted. Menj innen! Menj vissza Lautnerékhez, ahova tartozol!
Valaki beront a szobába.
- Mi folyik itt?- hallom meg Justin hangját. Felpattanok a kanapé mögül, Caylen pedig leejti a kezében lévő fegyvert.- Tudtam, hogy nem bízhatunk benned Caylen.
- Ott kellett volna hagyjalak a sitten. Sőt, még rád varrhattam volna pár évet. Kristen biztosan mesélt volna még rólad.
- Te jelentetted fel!- állt össze a dolog a fejemben.
- Későn jöttetek rá- tárta ki két kezét. Justin maga elé meredt. Valamin gondolkodott. Láttam az arcán. Dühös lett.
- Verrecasnak kellett volna hinnem. Ő tudta, hogy nem az vagy akinek mutatod magad- mondta Justin.
- Ő az egyetlen aki erre rájött. Nem véletlenül akartam a két Verrecast eltenni láb alól. Ahogy Taylor is ezt tervezi. Jobb, ha erre felkészültök. Én elkezdenék mindkettőjüktől búcsúzkodni- mondta Caylen egy önelégült vigyor kíséretében.- Tikk-takk Macfox. A napjaid meg vannak számlálva- tette hozzá, majd elhagyta a házat. Mibe keveredtünk..

Másnap fáradtan keltem. Reggel hat órakor kopogtattak az ajtón. Justin nyitott ajtót a koránkelőknek.
- Kik azok?- kászálódtam ki az ágyból.
- Ansel és Theo- mondta Justin.
- Jó reggelt- köszöntem, majd elhaladtam mellettük és a kávéfőzőt pályáztam meg. A fiúk a pultnál ültek. Társultam hozzájuk.
- Ideülök, ha nem gond- ekecskedtem fel magam a bárszékre.
- Nem gond- mondta Justin. - Szóval miről lenne szó?
- Denver is beszállna- mondta Ansel.
- Ez jó- biccentett Justin.
- Egész sokan vagyunk már- tette hozzá Theo.
- Viszont az időnk fogy- szóltam közbe.
- Igen ez jogos- biccentett egyetértően Ansel.
- Lehet tudni valamit Lautnerékről?- érdeklődtem.
- Nem, semmit sem tudunk.
- Beszélek Verrecassal- mondta Justin.
- Miért akarsz velem beszélni?- jött le az emeletről Robin.
- Na jó azonnal mondd el ezt hogy csináltad- rohantam oda hozzá. Robin magához ölelt.
- Rengetegen vannak. Jobb, ha tőlem tudjátok.
- Hallottuk hírét- morogta Justin.
- Itt járt Caylen- mondtam Robinnak.
- Tudom, mikor eljöttem éppen Lautnerrel beszélt.
- Bieber mi leléptünk- nyitotta ki a bejáratit Ansel majd ő és Theo elmentek.
- Van valami amit még nem mondtam- motyogtam.
- Mi az?- nézett rám Justin és Robin érdeklődően.
- Reynolds készítette azt a szert amitől Nash bekattant.
- Arra akarsz utalni, hogy...-kezdett bele Robin , de közbeszóltam.
- Nem Grieren használták legelőször.- fejeztem be a mondatot.
- Óvatosnak kell lennünk. Mindannyiunknak- mondta Justin.
- Ezt nem hármasban kellene megvitatnunk- mondta Verrecas. Justin egyetértően bólint.
- Felmegyek felkeltem a fiúkat- indultam az emelet felé.
- Nem egyszerűbb ha felordítunk nekik?- kérdezte Robin.
- Ashley alszik- morgott rá Justin.  Nem fordultam vissza, hanem felmentem az emeletre. Halkan benyitottam Drake szobájába.
- Korai vagy- suttogta.
- Azt hittem még alszol.
- Nem. Hallottam mindent.
- Vagy úgy- biccentettem.
- Nem akarom, hogy megint bajuk essen.
- Miről beszélsz?
- Az öcséimről.
- Gondoltam. Beszélhetek Nashsel, ha gondolod. Vigyázhatna Ashleyre. Legalábbis ezzel az ürüggyel távol tarthatnánk Lautneréktől.
- Nem akarok felette ítélkezni. Épp elég bajom volt emiatt a múltban.
- Miért gyűlölitek egymást?
- Régen meghoztam egy olyan döntést amit nem kellett volna egyedül meghozzak. De megtettem. Semmi beleszólásuk nem volt. A magam feje után mentem. Mint mindig- Drake kínosan felröhög.
- Ne emészd magad emiatt. Ne hagyd, hogy a múltad határozza meg a jelened.- a fiú csak némán bólint.- Megyek megnézem Nasht.
- Menj csak.
Egy utolsó pillantást vetek rá, majd kimegyek a szobából. Mielőtt bemennék a másik Grierhez, bepillantok Ashleyhez. Aki nem volt a szobájában. Idegességemben máris kattog az agyam. Mi van ha Caylen elvitte? Robin mondta volna. Biztosan látta volna.Bemegyek Nashhez. Megkönnyebbülve látom, hogy Ashley Nashhez bújva szuszog.
- Nash..- suttogom. A fiú riadtan felül az ágyban.
- Macfox!- kap a homlokára.- Figyelj, rosszat álmodott gondoltam..
- Ne magyarázkodj. Nem zavar az ilyesmi. Figyelj lenne, majd valami amit megbeszélnék veled.
- Ki vele.
- Nem sok időnk maradt. Te is tudod. Nem vagy olyan állapotba, hogy képes legyél elbánni bárkivel is. Kérnem kell tőle valamit.
- Hallgatlak.
- Vigyázz rá. Tudom, hogy szeret téged és azt is, hogy megbízik benned. Ahogy én is. Kérlek.
Nash Ashleyre pillant, majd kifésüli az arcából a haját. - Vigyázni fogok rá.
- Köszönöm. Még valami. Drake aggódik érted. Nem akarja, hogy bajod essen. Beszéld meg vele a dolgokat.
- Nincs mit megbeszélnem vele.
- De van. Beszélned kell vele. Tudnod kell azt, amit ő nekem elmondott.
- Jól van- egyezik bele a dolgokba.- Majd ma beszélek vele.
- Mindent köszönök Nash.
- Figyelj mielőtt kimennél. Mondhatok valamit?
- Persze-biccentek.
- Mással nem tudnám megbeszélni. Drake mondta tegnap, hogy nemrég értesült a dologról. Szóval, anyám meghalt.
- Nagyon sajnálom. Figyelj, osztozom a fájdalmadon. Lehet nem tudod, de én is nemrég vesztettem el az édesanyámat.
- Öt éves korom óta nem láttam- rázza meg fejét hitetlenkedve.
- Sajnálom.
- Macfox gyere le!- kiabál Robin.
- Mennem kell- suttogom nehogy Ashley felkeljen.
Lerohanok az emeletről. Robin az ajtóban áll, de nem egyedül. Adam is itt van. Régóta nem láttam. Gyakorlatilag Robinon és Ashleyn kívül ő az egyetlen családtagom akit ismerek. És él.
- Apa..- rohanok oda hozzá és szorosan megölelem.
- Sajnálom ami anyátokkal történt- mondja halkan. Becsukom a szemem és legördül az arcomon pár csepp könny Adam grafit szürke pólójára.
- Jared biztos a börtönben fog kikötni-folytatta Adam.
- Jared? Richard Leeroy volt aki végzett anyával- furcsállom.
- Aki egyben Jared Grier- mondja.
Szemeim elkerekednek. A kezem és a lábam remegni kezd. Robin megragadja a karom és leültet. Aztán a kezembe nyom egy pohár vizet.
- Bármi köze is van ennek a Jarednek a Grier fiúkhoz?-kérdezem.
- Az apjuk- mondja Robin.
- Mióta tudtok erről?
- Pár napja- járkál fel alá Adam.
- Várjunk, ha ők Jared fiai akkor ők..
- A féltestvéreitek- mondja Adam.
- Hát ez remek! A saját apjuk ölte meg az anyjukat! És az enyémet is! Ráadásul szabadlábon van!
- Nem sokáig-rázza meg a fejét Adam.
- Lautner csapatában van. El fogja neki intézni a szabadságát-mondtam.
- Lautner nem tudja mibe keveredik.
Apának igaza volt. Taylor nem tudhatja pontosan ki is ez az ember. Ahogy senki sem..
- Figyelj- lépek Robin mellé, amikor már a tömeg feloszlott.- Átfutott valami az agyamon. Mi van ha..
- Tudom mire gondolsz- mondja halkan. Hangjától egy kicsit megnyugodtam.- Ilyen még ne is fusson át az agyadon. Te nem olyan vagy mint ő.
- Robin, ezt te sem tudhatod teljes mértékben. Senki nem tudja, hogy Adam mikor hagyta ott anyát. Maga Adam, pedig nem beszél róla. Lehet, hogy én Jared lánya vagyok.
- És akkor mi van? Figyelj, ez nem fog téged befolyásolni és minket sem- húz magához és szorosan megölel.
- Nem gondoltam bele a dolgok súlyába. Nem akartam senkit sem bajba keverni. Egyre jobban félek a holnaputántól.
- Nem lesz semmi gond- mondja, de sajnos nem tudtam neki hinni.
- Szeretném ezt gondolni.
- Mind félünk egy kicsit. Van is mitől. De én úgy gondolom sokszor nem a tömeg számít, hanem az ami a tömeg mögött van. Az összetartás.
- Jobb testvért nem tudnék nálad elképzelni.
- Nem is kell. Csak bízz bennem. Bízz bennünk.
Alig láthatóan biccentek.
- Menj pihenni. Már mindenki alszik- mondja.
- Nem mindenki- sétál le a lépcsőn Justin.
- Jó rólad pont tudtam, hogy nem alszol- morogja Robin.
Justin hátulról átkarol.
- Késő van-mondja.
- Tudom. Menj fel. Mindjárt utánad megyek-mondom, majd Justin rápillant Robinra és rám, majd felmegy az emeletre.- Köszi mindent.
- Nincs mit köszönnöd Macfox- mondja Robin.
- Ezentúl hívhatsz Verrecasnak is- mondom egészen halkan. Robin félmosolyra húzza a száját, majd megölelem és felmegyek az emeletre. Justin kómás arccal nézett rám, mikor felkapcsoltam a villanyt.
- Mindjárt lekapcsolom- motyogtam.
- Nem kell. Várok én.
- Tudom.
- Ha eddig vártam ezek után is menni fog.
- Felőlem többet nem kell várnod.

Az utolsó két napunk elég stresszesen telt. Adam megérkezése nem sok mindenen segített. A kora esti órákban az egész ház lakossága lent ült a nappaliban és gondolkozott. Senki nem szólt egy szót sem, csak magunk elé bámultunk bambán. Justin a kezét a vállamon pihentette. A másik oldalamon Robin ült, mellette pedig Adam. Velem szemben Drake ült aggodalmas arccal. Jobb és bal oldalán két testvére. Nashsel úgy tűnik jóra fordultak a dolgok, azonban a harmadik Grier valahogy ki akar maradni ezekből a családi összezörrenésekből. A nap agyalással és idegeskedéssel telt. Az utolsó előtti éjszakámon egy szörnyű álom következtében nem sokat aludtam.
***
Szaporán veszem a levegőt, az adrenalin szintem megemelkedik, nem bírok nyugodt lenni, érzem, hogy valaki követ, talán tudom is ki az. A lábaim mintha megállíthatatlanok lennének. Rohanok. Majd egyedül maradok. Ismét pánikban török ki. Sikolyokat hallok a fejemben. De csak ott. A sötét utcán csak pár gyér fény világít. Ezekben a fényekben látni pár árnyat. Rémisztő a látványuk. Sok közülük olyan, mintha értem nyúlna. Testem ösztönösen odébb húzódik, de tudom, nincs ott semmi. Ez az egész a képzeletem szüleménye. Nem szabadna félnem, mert ez nem a valóság. Nem kellene aggódnom, mert azt mondták ne féljek. Azt is mondták, hogy velem lesznek. Aztán mégis én maradtam egyedül. Megígérték, hogy még élve fogom őket látni. Azt ígérték elintézik a dolgot. Azt mondták megoldják. Itt lesznek velem. Itt voltak velem. Itt vannak nekem. Mélyen magamba szívom az utca koszos, kormos, füstös levegőjét. Egy autó riasztója szólal meg ezzel megbolygatva az utca, esti csendjét. A cipőm alatt pattognak az apró kövek. Egy röpke szellő lobogtatja meg a hajam és a kabátomat, amit később össze is húzok magamon. Mikor kiérek az utcából a földön heverve találok embereket. Közelebb megyek. Egy ismerős szempár mered rám.
- Meghaltak- mondja.
- Kik ők?- kérdezem.
- Nézd meg közelebbről- a szavak visszhangoznak a fejemben.
Letérdelek a poros, köves földre. Érzem ahogy térdem belemélyed a megannyi éles kőbe. Fájt. Jobban, mint ez a valóságban fájna. Odahajolok az egyik földön heverő fiúhoz. Ismerős volt. A következő is akire rápillantottam. Mindenki ismerős volt.
Egy sötét, alig kivehető férfi alak jelenik meg velem szemben.
Miért jött?
- Értem- mondja az egyetlen életben maradt fiú.
- Meg kellett volna várnom míg ideérsz- mondja a férfi.- Biztos jobb lett volna társaságban végezni velük. De még a lényeg hátra van.
A fiú ledermedten áll. Mellette egy női alak jelenik meg. A férfi céloz a fegyverével. Egy éles hang süvít végig a városon. A fiú térdre rogy, majd a földre zuhan. Egyre gyorsabban veszem a levegőt, érzem, hogy rosszul vagyok. Szememet könnyek környezik meg. Térdre esek és a fiú véres holttestére dőlök.
Szerettelek. Szeretlek. Szeretni foglak.
A nő letérdel mellém és magához húz, majd csitítgatni kezd, mint egy kisgyereket. Gyengének és esetlennek érzem magam.
- Állj fel- suttogja a fülembe.
Lábra állok. A nő kihúzza kezét, amit egész eddig szorítottam, az én kezem közül. Lassan sétál el mellőlem. Nem sokkal később ő is a földre rogyva leli megnyugvását.
- Mégis miért teszi ezt?- kiabálom torkom szakadtából, a férfi azonban mégsem hallja.
- Téged hagytalak utoljára. Most már senki sincs akinek fontos vagy. Miattad haltak meg.
Fegyverét rám szegezi. A mellkasomat találja el. De nem érzem. Kezeimmel keresem a sebet amit a lövedék okozhatott. Nem találok. A férfi még egy lövést mér rám. Ezt sem érzem. Lassan elsétálok tőle. A fejemben megannyi hang zeng egy mondatot. Egyetlen egy mondatot. De azt a mondatot tisztán hallom.
Miattad haltunk meg mindannyian.
 ***

Az utolsó nap estéjén semmit sem tudtam aludni. Kattogott az agyam. Féltem. Féltettem a többieket, magamat nem,csak őket. Gondolkodtam és több órányi rágódás után elhatároztam: beszélek vele. Beszélni fogok Taylorral. Felöltöztem, majd elvittem az egyik ház előtt álló kocsi kulcsát aztán útnak indultam. Robin nemrég mondta, hogy hol lehetnek Taylorék ezért gondoltam oda megyek. Félúton kezdett kifogyni a benzin ezért meg kellett állnom az egyik benzinkúton. Egész lepukkant volt, de benzin volt így beértem vele. Megtankoltam a kocsit, majd bementem fizetni. A pultban senkit nem találtam. Kint egyetlenegy kocsi állt rajtam kívül, illetve egy kocsi állt a személyzeti parkolóban.
- Hahó! Valaki. Bárki. Öhm, fizetnék.- mondtam halkan, de nem jött válasz. Az italos pult előtt álltam meg, hogy kivegyek magamnak egy Arizona zöld teát, amikor zörgést hallottam. Visszatettem az üveget, majd lassan elővettem a zsebemből a gondosan megtisztított matt fekete pisztolyomat. A hátam mögött eldőlt valami ezért 180 fokos fordulatot vettem és beélesítettem a fegyverem.
- Tedd azt azonnal le!- kiált rám Taylor. Az égbe tartom mind a két kezem, de a pisztolyt nem tettem le.- Csak nem le akarsz lépni Macfox?-kérdezi gúnyos mosollyal az arcán.
- Miért tenném?-kérdezek vissza.
- Félsz.
- Nem félek. Nincs mitől félnem.
A lámpa pislákolva világított ami eléggé zavarta a szememet.
- Valóban nincs?-szegezte rám fegyverét.
- Előbb utóbb ennek is eljött volna az ideje, húzd meg a ravaszt.
A pénztáros srác lép be az épületbe. Meredten bámul Taylorra, majd beszalad a pénztár mögé.
- Hívja a 911-et!- kiáltok rá, majd Taylorra szegezem én is pisztolyom.
- Feküdj! Macfox azonnal feküdj le a földre!-üvölti Taylor. A srác mit sem sejtve eldobja a telefont, majd lehasal.- Lassan dobd el a fegyvert-utasít. Leguggolok a földre, majd Taylor felé lököm a földön a fegyvert. Lába alá gyűri és koszos bakancsával rátapos a pisztolyra.- Feküdj a földre!
Lehasalok a kezemet a tarkómra teszem.
- Mit keresel itt?-kérdezi és fegyverét felém tartja.
- Beszélni akarok veled.
- Mégis miről?
- Négyszemközt, jó?
- Nem bánom. Állj fel.
Azzal Taylor a pólómnál fogva megragadott és a kocsijába tuszkolt.
- Szóval miről szeretnél beszélni?
- A holnapról. Lenne egy ajánlatom- oké ezt lehet, hogy nem gondoltam át. Ebből még baj lesz.
- Neked? Ajánlatod? Hallgatlak.
- Akármit is tervezel holnap azt szeretném kérni, hogy ne bántsd a többieket. Velem azt csinálsz amit akarsz, csak őket hagyd békén.
- Miért tenném? Azt hiszed, hogy egyedül te vagy az akivel el lehet bánni?
- Nem, csak..
- Csak mi? Ugyan Macfox gondolj bele. Érted ki tenné meg ugyan ezt?
- Hidd el sok mindenki.
- Vagy csak azt te hiszed. Sokan lesztek?
- Miért kellene elmondanom?
- Én biztosítom a biztonságot, ha te adsz nekem pár információt.
- Jól van. Mit akarsz tudni?
- Mennyien lesztek?
- Sokan, nem tudom. Jönnek Phoenix-ből és San Diegoból.
- Valóban? Csak nem Elgort és James bandája? Mendes szervezte be őket?
- De igen, ő volt. Honnan tudod?
- Sok mindent tudok róluk. Grierről, Mendesről, Reynoldról és Dallasról.
- Melyik Grierről?- kérdeztem hatalmas gombóccal a torkomon.
- A legidősebbről.
- Drake..- mondtam halkan.
- Hihetetlen, hogy a saját apjuk végzett az anyjukkal, nem?- kérdezte gúnyos mosollyal.
- Az én anyám is ő volt. Jobb, ha ezt az eszedbe vésed Lautner.
- Jól van Macfox. Meglátom mit tehetek..
- Semmit nem fogsz tenni..
- Mondjuk úgy, hogy remélem olyan gyors és könnyű halált halsz, mint az anyád.
- Felejtsd el az anyámat- mondtam, majd megnyitottam a kocsiajtót, mire Taylor egy hatalmasat fékezett én pedig kiszálltam. Az országutat követve próbáltam visszakeveredni Los Angelesbe, de sajnos nem sok sikerrel tettem ezt. Nem sokkal később (pár száz méter) egy kocsi állt meg mellettem.
- Macfox most és utoljára veszlek fel- hallottam meg Cameron hangját.
- A legjobbkor Dallas- ültem be mellé a kocsiba.
- Mit csinálsz te ilyenkor itt?
- Csak meglátogattam valakit. Miért te úgy beszélsz, mintha te szoktál volna ilyenkor járkálni mindenfelé!
- A munka, az munka.
- De nem hajnali négykor.
- Nem tudtam aludni.
- Legalább ezzel nem vagyok egyedül. Figyelj, menjünk vissza Grierhez, szerintem ott nyugisabb.
- Igen az lehet. Tudod folyton Jake jár a fejemben. Mégis csak a testvérem.
- Nem lesz vele semmi baj.

- Honnan tudod?

- Csak tudom és kész.

- Jól van-biccentett, majd tovább pásztázta az utat. Végül is nem mondhattam neki,hogy 'Hé éppen Taylornál voltam. Lehet,hogy én már egy hétnél tovább nem élek, de te csak maradj nyugodt.' 

Nem sokkal később vissza is értünk a Grier házba,majd halkan beosontam Justin szobájába és leültem a kanapéra. Ma már nem fogok aludni.

Másnap mikor a legkorábban felkelő ember felkelt én már nagyban a kávét főztem.
- Ma is korai vagy-pillantottam rá Drakere.
- Gondoltam biztos nem szereted a magányt. Nem aludtam egész éjjel.
- Én sem.
- Hol voltál éjszaka?
- Nem érdekes-legyintettem,.
- Nem mondom el senkinek.
- Lautnernél.
Drake nem tudott rá mit mondani ezért csak biccentett. Aztán megérkezett Ansel és Theo Stacyvel és a csapatukkal. Illetve ha jól tudom a Denveriekkel. Bemutatkoztam nekik (egész rendesek voltak, főleg Maggie) majd Miles, Jai, Ansel és Theo elmentek tárgyalni Justinnal és Adammel. Én pedig Maggievel és Stacyvel maradtam.
- Figyelj Lana bocsi a múlkoriért-mondta Stacy.
- Oh, ugyan. Nem gond-legyintettem. De igenis gond...
 De legalább ezt elintéztük. A fiúk nem sokkal később vissza is tértek.
- Macfox én megyek veled-lépett mellém Adam.
- Oké-biccentettem.- Justin?-néztem rá kérdőn.
- Verrecassal megyek-mondta.- Jobb lesz, ha te messze elkerülöd Taylort.
- Igen talán igazad van-értettem egyet. Most inkább nem kötözködök.Az utolsó fél órában Evan lépett be a házba Cammy, Kim és Jessica kíséretében.
- Oké erre már tényleg nem számítottam-mondtam.
- Mindent elintézek-mondta Justin.- Apropó nézd kikkel futottam össze Denverben-mutat az emelet felé.
Austin és Alex. Aztán James és a fiúk.
- Rég volt amikor utoljára láttalak titeket-mondtam teljesen lesokkolódva.
- Indulnunk kell-mondta Ansel.
Beszálltunk a fekete furgonokba, majd elindultunk.
Egy építkezési területre értünk. Valószínűleg nem mostanában kezdték el. Sőt be sem fejezték.
- Figyelj, én nem leszek végig veled-mondta Justin.- Adam vigyázni fog rád.
- Vigyázz magadra könyörgöm-öleltem magamhoz.
- Ezt neked kellene megígérned-mondta.
- Én megígérem. De nem biztos, hogy betartom.
- Én sem. Tudod, hogy ez már nem játék.
- Justin, ez valaminek a vége és valaminek az eleje..
- Igen tudom-mondja, majd megcsókol.
- Bieber, jó újra látni!-tárja szét két karját Lautner.
- Az érzés nem feltétlenül kölcsönös-mondja Justin.
- Ó, ugyan. Én sem gondoltam komolyan.
- Ennek örülök Lautner.
Aztán pillanatok alatt elszabadult a pokol.
-Adam, meg kell találnom Jaredet mielőtt még ő talál meg engem-mondtam meglepő módon Adamnek aki háttal állt nekem. Aztán valaki felé indult egy késsel én pedig mielőtt oda érhetett volna, lábon lőttem.
- Hülye k*rva-mordult rám a srác.
- Ugyan-vontam vállat, majd Adammel elrohantunk.
- Ez a hely hatalmas, nem hiszem, hogy ránk talál Jared.
- Ne hamarkodd el!-mondtam.
Még mindig nem álltunk meg, olyan messze mentünk amennyire csak lehet.
Nem kellett volna. Jared pontosan ott állt előttünk. De nem egyedül. Junenal.
- Számítottam rá, hogy nem egyedül leszel-mondtam.
- Dehogy számítottál. Rád sózták az állítólagos apádat. Semmi több-mondta Jared.
- Az én apám legalább törődik a gyerekeivel, nem mint te.
- Ők döntöttek úgy, ahogy.
- Jól van nem érdekel, hogy akarod ezt megmagyarázni. Szerintem egyikünk sem ezért van itt.
- Igaz-biccentett June, majd nekem indult. Olyan erősen lökött le a földre, hogy Adam alig tudta róla leszedni. Aztán Parks Adamnek esett én pedig egyenest Jareddel néztem farkasszemet.

- Fuss- mondta halkan Jared. Nem kellett többet  mondani azonnal megindultam. Ennyit arról, hogy Adam vigyáz rám. Biztosra veszem, hogy June és Jared számított Adamre és ez volt a tervük.
Nem volt nagy előnyöm Jareddel szemben.
Azonban volt valami kiút az elől, hogy itt és most meghaljak. Gyorsan felmásztam a ház tetejére, mikor kikerültem a látószögéből.
Nem gondoltam, hogy ennyivel meg úszhatom, de talán mégis.
- Macfox, legközelebb fára mászol vagy mi?
- Szent Leeroy- kaptam a fejemhez. Aztán persze hátrálni kezdtem. Ha hátul lenne szemem biztosan észre vettem volna, hogy elfogyott alattam a talaj, de mivel nincs nem láttam. A ház falán kapaszkodtam, hogy le ne essek. Jared jelent meg felettem állva. Kedvessége határtalan, ebből adódóan rálépett a kezemre amivel kapaszkodtam. Hangosan felkiáltottam, de aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges úgysem hallja meg senki. Két kezet éreztem meg a lábamon, majd lehúzott a házról. Will állt az egyik ablak párkányán.
- Te sem tudtál jobbkor jönni-mondtam. Nagyon örültem Willnek.
- Gyere mássz be- ügrott be az ablakon aztán engem is besegített.
Karon ragadott, majd futni kezdtünk le a lépcsőn. Az ajtón kiérve tisztának tűnt a terep.  Egy darabig. Aztán egy puffanást hallottam. Pillanatokon belül Will térdre rogyott és elterült a földön. Vér folt alakult ki körülötte.
- Ne, ne, ne...-térdeltem le mellé. Hátrapillantottam és Jared állt az utca végén.
- Megölted a saját fiad!-üvöltöttem torkom szakadtából. Mag kell keresnem a két Griert. Willt a hátamra vettem, majd úgy ahogy voltam, véres kézzel elindultam arra amerre eddig a többiek voltak. A nyakamon végig folyt Will vére, ami nem volt kellemes érzés. Patakokban folyt a könnyem. Alig ismertem, de mégis..
Miattam halt meg..