Sziasztok! Ez az !Végre meglett a 20.ezer megtekintés ! Hálás vagyok nektek !Örülök , hogy értékelitek a munkámat és , hogy vagytok nekem . Vannak pillanatok amikor fel adnám az egészet , de ekkor rátok gondolok és a rossz gondolatok elszállnak a fejemből és teret adnak az alkotásra . Itt is az új szüleményem ! Remélem tetszik ! Nagyon szépen kérek mindenkit csatlakozzon a blog csoporthoz , mert jelen pillanatban annak örülnék a legjobban :) Itt az új rész a végén egy kis csavarral ! Verrecas és Bieber is teret kaptak , hogy kibontakozhassanak a 3. évadban!
A következő részig a csoportban találkozhatunk :) https://www.facebook.com/groups/308293842681178/
- Te hülye seggfej! - vágtam pofon - Én vagyok az! - tártam szét a kezem.
A következő részig a csoportban találkozhatunk :) https://www.facebook.com/groups/308293842681178/
- Macfox? - kapott a fejéhez - Hogy a francba nézel ki?
- Köszönöm a dicséretet nagyon kedves vagy.. - ráztam meg a fejem.
- Mármint - zavarodott meg - ahogyan először láttalak , ahhoz képest tök jól nézel ki..- bökte ki.
- Ennél még a Hogy nézel ki mondatod is jobb volt. - veregettem hátba.
- Nem is gondoltam komolyan az előzőt . - röhögött fel kínosan.
- Te tudod . - indultam vissza a lányokhoz.
- Szerintem ma már nem találkozunk . Felmegyek a szobámba. - mondta.
- Rendben menj csak. - vontam vállat.
- Biztos?
- Persze , ha menni akarsz csak menj.
- Ó könyörgöm nem veszed észre , hogy nem akarok menni?
- Hát most , hogy mondod.. - forgattam meg a szemeimet.
- Van egy ötletem.
- Na , mi zsenikém?
- Eljátszhatnánk , hogy járunk. - zseniális...
- És a járunk szót a kézfogással ki is merítjük . - biccentettem.
- Kezdetben az is elég.
- Mintha annyira értenél hozzá. - tettem hozzá.
- Mert neked van barátod?
- Van . És neked barátnőd?
- Menyasszonyom.
- Mi? - nyújtottam el az i hangot. - Neked? - döbbentem le.
- Képzeld.
- És ezek után még rám akartál mozdulni?
- Ohh annak egy dolog lett volna a vége.
- Volt egy ilyen sejtésem. - vágtam fintorgó arcot.
- Jól van szőkeség. Dologra. - rántott vissza a tömegbe.
- Nem vagyok szőke.... ja de. - kezdtem el röhögni saját magamon. Valószínűleg Peters nem hallotta ami szerencsés , legalább nem tud visszaszólni. Visszaérve a lányokhoz megkérdezték hol voltunk amire egyikünk sem válaszolt , mert minek. Majd kiderült , hogy a mai nap folyamán nem történt semmi , csupán annyi részemről a bökkenő , hogy a szobatársaimon és Evanen kívül senki nem tudja ki vagyok. A kínosabb része , hogy a tanárok sem. Holnap magyarázkodhatok , hogy hol voltam. Este még valamit ki kell találnom , hogy mit adok be a tanároknak , másrészről pedig azt is , hogy hogyan találom meg Lautnert. De egyenlőre arra kellene figyelnem , hogy mi is történik körülöttem jelen pillanatban. Körbenézek és először Jesst és Kimet láttam amint táncolnak vagyis véleményem szerint csak próbáltak. Aztán balra pillantottam és Evant láttam aki egy helyben toporgott a kis piros poharával és várta a csodát , hogy történjen valami.
- Mit csinálsz? - vágtam fura arcot.
- Táncolok. - totyogott mellém.
- Ha nem mondod fel sem tűnik . De komolyan. - mosolyogtam meg a dolgot.
- Na , gyere . - húzott be a tömegbe. Kim és Jess haladt el előttünk valamint még vagy húsz vonatozó ember . Mindig mikor megálltak elkiáltották magukat , hogy " Ollé ! " majd tovább mentek. Szerencsétlen Evanre rányomult pár csaj , mire neki annyi volt a lerázó szövege , hogy " Evan papi mostanság igen elfoglalt. " majd belém karolt. Kínosan intettem a lányoknak , majd mikor Evan belebökött az ujjával az oldalamba sajnos tudtam mire céloz . Azt hittem pár napot még várunk a " csókos sztorival " , de Evant egyre jobban kiismerve rájövök nem egy türelmes fajta.
- Köszönöm a dicséretet nagyon kedves vagy.. - ráztam meg a fejem.
- Mármint - zavarodott meg - ahogyan először láttalak , ahhoz képest tök jól nézel ki..- bökte ki.
- Ennél még a Hogy nézel ki mondatod is jobb volt. - veregettem hátba.
- Nem is gondoltam komolyan az előzőt . - röhögött fel kínosan.
- Te tudod . - indultam vissza a lányokhoz.
- Szerintem ma már nem találkozunk . Felmegyek a szobámba. - mondta.
- Rendben menj csak. - vontam vállat.
- Biztos?
- Persze , ha menni akarsz csak menj.
- Ó könyörgöm nem veszed észre , hogy nem akarok menni?
- Hát most , hogy mondod.. - forgattam meg a szemeimet.
- Van egy ötletem.
- Na , mi zsenikém?
- Eljátszhatnánk , hogy járunk. - zseniális...
- És a járunk szót a kézfogással ki is merítjük . - biccentettem.
- Kezdetben az is elég.
- Mintha annyira értenél hozzá. - tettem hozzá.
- Mert neked van barátod?
- Van . És neked barátnőd?
- Menyasszonyom.
- Mi? - nyújtottam el az i hangot. - Neked? - döbbentem le.
- Képzeld.
- És ezek után még rám akartál mozdulni?
- Ohh annak egy dolog lett volna a vége.
- Volt egy ilyen sejtésem. - vágtam fintorgó arcot.
- Jól van szőkeség. Dologra. - rántott vissza a tömegbe.
- Nem vagyok szőke.... ja de. - kezdtem el röhögni saját magamon. Valószínűleg Peters nem hallotta ami szerencsés , legalább nem tud visszaszólni. Visszaérve a lányokhoz megkérdezték hol voltunk amire egyikünk sem válaszolt , mert minek. Majd kiderült , hogy a mai nap folyamán nem történt semmi , csupán annyi részemről a bökkenő , hogy a szobatársaimon és Evanen kívül senki nem tudja ki vagyok. A kínosabb része , hogy a tanárok sem. Holnap magyarázkodhatok , hogy hol voltam. Este még valamit ki kell találnom , hogy mit adok be a tanároknak , másrészről pedig azt is , hogy hogyan találom meg Lautnert. De egyenlőre arra kellene figyelnem , hogy mi is történik körülöttem jelen pillanatban. Körbenézek és először Jesst és Kimet láttam amint táncolnak vagyis véleményem szerint csak próbáltak. Aztán balra pillantottam és Evant láttam aki egy helyben toporgott a kis piros poharával és várta a csodát , hogy történjen valami.
- Mit csinálsz? - vágtam fura arcot.
- Táncolok. - totyogott mellém.
- Ha nem mondod fel sem tűnik . De komolyan. - mosolyogtam meg a dolgot.
- Na , gyere . - húzott be a tömegbe. Kim és Jess haladt el előttünk valamint még vagy húsz vonatozó ember . Mindig mikor megálltak elkiáltották magukat , hogy " Ollé ! " majd tovább mentek. Szerencsétlen Evanre rányomult pár csaj , mire neki annyi volt a lerázó szövege , hogy " Evan papi mostanság igen elfoglalt. " majd belém karolt. Kínosan intettem a lányoknak , majd mikor Evan belebökött az ujjával az oldalamba sajnos tudtam mire céloz . Azt hittem pár napot még várunk a " csókos sztorival " , de Evant egyre jobban kiismerve rájövök nem egy türelmes fajta.
- Drága Evan papi én kezdek álmos lenni úgyhogy örülnék , ha elkísérnél a szobámba. - fogtam meg a kezét.
- Mehetünk.
A folyosón sétálva eszembe jutott , hogy vajon Evan miért rázta le a csajokat csak úgy . Azt hittem volna nem ilyen . Pozitívan csalódtam benne , sőt még örültem is , mert nem kellett egyedül lennem. Az ajtóhoz érve a kulcsomat kutatva beszéltem Evanhez.
- Köszi , hogy nem hagytál egyedül. És hogy elkísértél.
- Semmiség . - legyintett. Kinyitottam az ajtót majd beljebb invitáltam Evant.
- Vajon mit szólnak majd a lányok , hogy itt vagy? - vetettem fel a kérdést.
- Semmit . Úgyis elájulnak. - ült le az ágyam székére . Én pedig már annyira feszengtem a ruhámban , hogy muszáj volt átöltöznöm , mert egy percig nem maradtam volna meg már benne. Elmentem letusolni , majd felvettem a pizsimet. A hajamat felfogtam egy laza kontyba majd nyugtáztam , hogy Evan nem tűnt el .
- Igen türelmes vagy . - nevettem fel.
- Öt percet azért bírok várni. - mosolygott.
- Hát jó. - ültem le mellé. - Nem is nézném ki , hogy ebbe a suliba ennyien járnak .
- Nem is . A fele csak eljött bulizni.
- Lehet . De honnan tudod ?
- Azért én is voltam ennyi éves .
- Mert most mennyi vagy?
- Mennyinek nézel?
- 22 - 23 .
- Ja , 27 .
- Mennyi ? - lepődtem meg .
Majd megérkezett Jess és Kim.
- Ó Kit ! - lepődött meg Jess.
- Szia ! - köszönt Kim .
- Hello . - intett nekik. Aztán két emberrel bővült az ágyamon ülők száma
- Mehetünk.
A folyosón sétálva eszembe jutott , hogy vajon Evan miért rázta le a csajokat csak úgy . Azt hittem volna nem ilyen . Pozitívan csalódtam benne , sőt még örültem is , mert nem kellett egyedül lennem. Az ajtóhoz érve a kulcsomat kutatva beszéltem Evanhez.
- Köszi , hogy nem hagytál egyedül. És hogy elkísértél.
- Semmiség . - legyintett. Kinyitottam az ajtót majd beljebb invitáltam Evant.
- Vajon mit szólnak majd a lányok , hogy itt vagy? - vetettem fel a kérdést.
- Semmit . Úgyis elájulnak. - ült le az ágyam székére . Én pedig már annyira feszengtem a ruhámban , hogy muszáj volt átöltöznöm , mert egy percig nem maradtam volna meg már benne. Elmentem letusolni , majd felvettem a pizsimet. A hajamat felfogtam egy laza kontyba majd nyugtáztam , hogy Evan nem tűnt el .
- Igen türelmes vagy . - nevettem fel.
- Öt percet azért bírok várni. - mosolygott.
- Hát jó. - ültem le mellé. - Nem is nézném ki , hogy ebbe a suliba ennyien járnak .
- Nem is . A fele csak eljött bulizni.
- Lehet . De honnan tudod ?
- Azért én is voltam ennyi éves .
- Mert most mennyi vagy?
- Mennyinek nézel?
- 22 - 23 .
- Ja , 27 .
- Mennyi ? - lepődtem meg .
Majd megérkezett Jess és Kim.
- Ó Kit ! - lepődött meg Jess.
- Szia ! - köszönt Kim .
- Hello . - intett nekik. Aztán két emberrel bővült az ágyamon ülők száma
- Mizu Kit ? Milyen volt a buli ? - tornyosult Evan fölé Jess .
- Nem rossz . - fejtette ki Evan a véleményét .
- Hát igen lehetett volna jobb is . értett egyet Jessica . - Egyébként ti most jártok ? Csak a félreértés elkerülése végett kérdezem . - tért a lényegre .Evan rám nézett , mire megfogtam a kezét és bólintottam .
- Nem sokáig . - mondta dühösen Jess . - Tudom , hogy bejövök neked . - intézte szavait Jess Evanhez .
- Nem egészen . - rázta meg a fejélt Peters .
- Majd meglátod . - kacsintott Jessica .
- Megpróbálhatod . - vont vállat Evan .
- Most mit akar csinálni ? - aggodalmaskodott Kim .
- Vajon ? - néztem rá.
- És te ezt hagyod ?
- Kit nem ilyen . Nem fog bedőlni Jessnek .
- Azért jó , hogy ilyen nyugodt vagy .
- Valóban .
A folyosón egy ismerős alak közeledett . Megállt Kim mellett majd rám nézett .
- Ismerjük egymást ? - kérdezte .
- Nem . - mondtam.
- Taylor Lautner. - mutatkozott be , feleslegesen . -Te még új vagy , igaz ?
- Igen . - biccentettem .
- Miért álltok itt kint? - tért a lényegre .
- Jess már megint magán akciózik. - rázta meg a fejét Kim .
- Ki a szerencsés ? - vigyorgott Taylor.
- A pasim . - mondtam . Aztán Evan lépett ki az ajtón . Meglepődött Taylor láttán , de szerencsére ez csak nekem tűnt fel .
- Hát te? - csodálkozott Kim.
- Én mondtam ! - kiáltottam fel . Mindenki egy "Mivan?" fejjel nyugtázta kicsattanásomat . - Mindegy. - legyintettem .
- Kivel van szerencsém ? - érdeklődött Taylor.
- Kit Spencer .
- Taylor Lautner. - rázott vele kezet .
- Kim szerintem menjünk vissza . - nyitottam ki az ajtót . Kim bement a szobába én pedig miután megöleltem Evant csatlakoztam a lányokhoz. Bevágtam magam mögött az ajtót , majd Jessre néztem .
- Tudom azt akarod , hogy szakítsunk . De igen rossz úton haladsz !
- Mindent meg fogok tenni , hogy a végén már Kit esdekeljen utánam ! És , hogy úgy dobjon téged , hogy igazán fájjon ! - nevetett fel , ami ördöginek hatott. Hát ő sem egy jó tündér .
- Jessica te sötétebb vagy, mint az éjszaka. - közölte Kim miközben lehuppant az ágyára . Én is ugyanígy tettem Jess pedig elment zuhanyozni . Mivel én már túl voltam ezen ezért elővettem a telefonomat.
- Reggel van ébresztés ? - kérdeztem Kimtől .
- Van . - mosolygott.
- Aranyos vagy Taylorral . - boldogítottam most én Kimet. Látszott , hogy jól esik neki , de látszott hogy valami zavarja.
- Baj van?
- Örülök , hogy te nem vagy olyan mint Jessica. Tőled nem kell félnem .
- Mi az , hogy nem kell félned ? Tőle sem kell ! - akadtam ki.
- Tudod mindig az van amit akar . Két napja vagyunk itt , de már uralja az osztályt . Imádom Taylort , csak féltem Jessicától . - a sírás kerülgette.
- Figyelj Kim. Nem ismerlek , de tudom , hogy Taylor nem olyan marha , hogy Jessicával kavarjon .
- Gondolod ? - csillant fel a szeme .
- Persze . - Kimnek ennyi elég volt , hogy megnyugodjon . Ásított egyet elfeküdt az ágyon és pillanatok alatt elaludt . Én is társultam , bár nem feltétlenül voltam álmos . Eltelt fél majd egy egész óra is mire rájöttem , hogy nem tudok aludni . Felkeltem és megkerestem Evant . Bekopogtam és nyílt az ajtó . Egy számomra ismeretlen srác nyitott ajtót .
- Hello szivi ! - kacsintott .
- Maradj veszteg Steven ! - jött az ajtóhoz még egy srác . - Mizu?
- Jól van Moris , jól van Harris . Vége a gyereknapnak . - társult az ajtónál állókhoz Evan . - Menjetek innen ! - legyintett nekik . Rendes fiúk el is mentek . - Mi a baj? - Nem tudok aludni . Gondoltam átjöhetnél egy kicsit . - mondtam .
- Menjünk . - fogta meg a kezem .
- Biztos nem baj ?
- Dehogy . - adott puszit a fejemre .
- Na Rómeó menjetek már . - lökte meg Evant hátulról Steven .
- Tünj innen ! - kiáltott rá Peters. Aztán tovább mentünk vissza a szobámhoz.
- Már megint te Spencer ? - rikkantott Jess .
- Feküdj le . - intézte hozzám szavát Evan mit sem törődve Jessicával .
Befeküdtem az ágyamba , Evan mellém feküdt és átölelt. Becsuktam a szememet és hazaiasan mondva " aludtam , mint a bunda " . Reggel nem ébresztő hangra keltem , hanem hogy egy tanár üvölt Evannel aki valószínűleg itt éjszakázott. - Kit Spencer ! Mégis hogy képzeled ? Nem véletlenül van a fiúknak külön szobájuk ! - kiabált a tanár .
- Elnézést tanárnő . Alvajáró vagyok.
- Biztosan azért került Primeaway kisasszony ágyába.
- Tanúsítom , hogy semmi nem történt ! - ültem fel az ágyamban .
- Tanárnő , ha beleszólhatok , én nem egészen így hallottam . - szólt bele Jess. - Hazudsz ribanc ! - szálltam ki az ágyból .
- Primeaway ha megkérhetem vegyen vissza az efféle beszédből .
- Elnézést .
- Ha jól tudom tegnap nem jelent meg a tanórákon .
- Valóban nem . - bólintottam.
- Mi ennek az oka?
- Hát azt nem tudom . - mosolyogtam .
- Hogy érti ? Jessica magyarázatot kérek ! - rikácsolt a tanár .
- Minket is megkért , hogy menjünk vele , de nem tudtam hova megy ezért nemet mondtam neki tanárnő. - mondta Jess.
- Ez nem igaz ! Shanon és Kit tegnap jöttek ! - állt be a védelmemre Kim . Aki egyébként nem régen kelt fel.
- Rajta tartom a szemem Primeaway ! - fenyegetőzött a tanár .
- Lassan azért ezzel a kijelentéssel tanárnő ! Jelenleg ő az én csajom és nem áll szándékomban osztozni! - tiltakozott Evan . A tanárnő vörös fejjel kivágtatott a szobából . Ezt vehetjük sikertelen dolognak is . Jessica : Lana 0 : 1
- Öltözz , tíz perc múlva itt vagyok érted . - lépett le Evan .
Kim és én felöltöztünk , majd miután megérkezett Taylor és még egy lány , Evan is az ajtó előtt termett .
- Szia . Be sem mutatkoztam . - lépett mellém a szőke , számomra ismeretlen lány . - Cammy Peters vagyok . - mosolygott . Evan pillanatok alatt a földre került . Valószínűleg elájult.
- Kit minden oké ? - térdeltem mellé .
- Persze . Csak .. megszédültem . - próbált felállni . Lautner segített neki felállni .
- Menjünk . - mondta Cammy. Beérve az osztályba már mindenki ott volt csak mi hiányoztunk . Jessica a tanári asztalnál ült és mindenkit ugráltatott , mintha ő lenne a királynő. Mondjuk lehet , hogy a többieknek meg annyi eszük van , hogy be is dőlnek neki .
- Jessica tűnj onnan ! - kiáltott rá Lautner .
- Kussolj be , ha megkérhetlek . - kacsintott Jess. Evan beült a helyére én pedig mellé . Leghátul a sarokban nagyon otthonosan éreztem magam , már ha egy teremben otthonosan lehet érezni magad. Előttünk ült Evan két szobatársa mellettünk pedig Kimberly és Taylor. Kim nagyon rendes lány , de nem való Taylorhoz . Lautner is tudja , hogy ő milyen ember - egy gyilkos!! - és a gondolattól nem tud megszabadulni.
- Cammy. Cammy a húgom . Ugye tudod ? - nézett rám Evan .
- Nem , nem esett le , hogy Peters a vezetékneve . - néztem rá bambán .
- Jól van na ! - nevetett ki .
- El akarod neki mondani ?
- Mégis hogyan ? Szia az elveszett bátyád vagyok ! Ja , hogy nem emlékszel rám ? Megértem , hiszen a haverod majdnem megölt téged . Sőt nem is értem , hogy lehetsz életben ! - kiabált .
- Nyugodj le ! - simítottam végig a kezén . - Meg fogja érteni .
- De te ezt nem értheted ! Taylorral van jóba !
- Figyelj . Az én apám a maffiájában van . Nem sokkal jobb helyzet . Igaz ?
- Igazad van . - bólintott. Megszólalt a diákok retegett zaja a csengő , mire mindenki leült a helyére . Mi meg - a hátsó sor - a padokon ültünk úgy ahogy azt kell .
- Shanon tudnál adni egy tollat ? - pislogott rám Kim .
- Nekem sincs . - mondtam , mire Kim felkuncogott .
- Tessék . - nyújtott felénk egy- egy tollat Cammy .
- Köszi . Azt hiszem nem ártana elmennem bevásárolni . - nevettem .
- Ú , elkísérhetlek ? - pörgött be Kim .
- Persze . Cammy volna kedved ? - fordultam a fentebb említett személy felé.
- Persze . Jajj , figyelmeztessetek , hogy hívjam fel anyát ! - mondta . Evan meg megint egy hatalmasat zakózott az asztalról .
- Én nem értem ! A kölyök szét akarja törni a szemüvegét ? - mérgelődött Taylor.
- Megeshet . - mondtam .
- Primeaway. Valakire te nagyon emlékeztetsz engem . - vizsgálgatta az arcomat . - Lehet . Van egy ikertesvérem . - dadogtam . - Ginny Primeaway a neve .
- Komolyan ?
- Nem .
- Gyerekek igazán segíthetnétek . - próbált felállni Peters . Mármint nem Cammy , hanem Evan .
- Mi az a lila púp a fejeden ? - nevettem .
- Kösz az együttérzést . - tápászkodott fel , majd ült vissza a padra . - Még egy ilyen és doblak . - puszilta meg az arcomat .
- Lesz még ne aggódj . - kacsintottam .
- Elnézést hölgyek , urak . - jött be a tanár ( mint később kiderült ofőnk .) - Bemutatom nektek Mrs.Gwendolyn Peterst . - na megjött Evan anyukája ! Természetesen Evan megint hanyatt vágta magát a székkel .
- Kit Spencer ! Mondd jól vagy ? - aggodalmaskodott a tanár .
- Ó , folyton ezt csinálja ! Ne tessék aggódni . - álltam fel . Aztán mikor nem sikerült felrángatnom a földről Taylor is segített .
- Rendben , szóval ha Mr. Spencer is visszaült a székére , be szeretném mutatni az iskola pszihológusát .
- Sziasztok! Nos a mai órát arra szenteljük , hogy mindenkit jobban megismerjünk . - mondta Gwen . - És mivel Mrs. Primeaway is megérkezett el is kezdhetjük . Van valakinek kérdése ? - nézett körbe . Evan tette fel a kezét . Megköszörülte a torkát , majd belekezdett .
- Nos , ön mit tenne , ha egyedül maradna , mert valaki megölte volna az egész családját és senkije sem lenne ? - Gwen keserűen felnevet .
- A lányomnak ugyan ezt szoktam mondani : Próbálj ismerkedni és légy nyitott az emberek felé .
- Nem olyan egyszerű ez . - duzzogott a két Peters .
- Cammy mesélj . - szólította fel Gwen lányát .
- Tizenkét éves voltam . Egy gyönyörű napsütéses délutánon a bátyámmal játszottunk kint a kertben . Egy fekete alak zörgött a kapun . - kezdett mesélni Cammy .
Evan erősen összeszorította a kezemet ,olyan hevült volt. Én pedig csak toporzékoltam a pad alatt a lábammal . - Nem tudtuk ki az . Így kinyitottuk neki az ajtót . Azt hittük valami rokon . Nem az volt . Berángatott minket a házba magával . Sikogattam ahogy csak bírtam . Aznap épp családi ebédet tartottunk . Az utolsó közös ebédünket . - lábadt könnybe Cammy szeme , hangja pedig elcsuklott . - A bátyámat , az apukámat , a nagyszüleimet és a dédszüleimet eltemettük . Anya és én maradtunk . Szerencsére kimenekültünk a hátsó ajtón . Azóta sem tudom rendesem mozgatni a vállamat . De , ha belegondolok , hogy eggyé válhattam volna a földel , inkább ez . A szomszédok segítettek nekünk . A házat eladtuk . El akartuk felejteni . A bátyámról hadd ejtsek egypár szót . - nyelt egy nagyot . Az osztály fele megrázkódtatva hallgatta . Kim és én sírás közeli állapotban voltunk . Nem mertem Evan mellett megmozdulni sem . - Evan . Ő jelentette számomra a legtöbbet . Ő volt a példaképem . De sosem tudtam elmondani neki . Ott hagytam . Pedig segíthettem volna neki . De magamat mentettem . - adta meg a végszót . Sírig csönd volt az osztályban.
- Mit tennél ha történetesen az az idegen itt lenne veled egy teremben ? - szólt közbe Evan .
- Nem is tudom. Fájdalmat okoznék neki . Lelki fájdalmat . - mondta Cam .
- Könyörgöm váltsunk témát ! - csaptam rá zokogva az asztalra . Majd kirohantam az osztályból . Lerogytam a padlóra . Anyán járt az eszem . Gwennel találtam magam szemben .
- Hadd segítselek fel . - mosolygott rám kedvesen . - Szeretnél mesélni róla ? - indultunk sétára az iskolában.
- Hadd segítselek fel . - mosolygott rám kedvesen . - Szeretnél mesélni róla ? - indultunk sétára az iskolában.
- Csak megrázott az egész . Nemrégen vesztettem el az anyukámat . - mondtam .
- Megértelek . - bólintott .
- Mondhatok valamit ?
- Persze .
- De ne mondja el a lányának.
- Megígérem .
- Kit Spencer az ön fia . Evan Peters. - böktem ki . Tudtam , hogy ez mindenkinek jobb lesz így .
- Ez valami tévedés . - rázta meg a fejét .
- Nem hazudok . - mondtam teljesen komolyan .
- De ő meghalt ! - küzdött a könnyeivel .
- Ezt ő is meg tudja cáfolni .
- Shanon . Tényleg ?
- Igen . - biccentettem .
- Hadd háláljam meg .
- Mit ? Hogy megtaláltam a fiát ? - mosolyogtam . - Ugyan . - legyintettem .
- Menj vissza órára , mondd meg a tanárnőnek , hogy az órát elhalaszjtuk és küldje ki Evant és Cammyt. - mondta én pedig visszaindultam az osztályba . Ez az asszony olyan szinten el volt kenődve míg meg nem tudta , hogy az évek óta nem látott fia él . Tiszteletben tartom az ilyen embereket . Aztán eszembe jutott , hogy valamit elfelejtettem .
- Mrs . Peters ! - kiáltottam Gwen után .
- Shanon valami baj van? - állt meg a folyosón .
- Kérdeznék valamit ha szabad .
- Persze . Csak tessék.
- A gyilkost. Elkapták ? - kérdeztem , mire Gwen válaszra nyitotta a száját .
~* Robin szemszög*~
- Robin élsz még ? - intézte hozzám szavait Justin .
- A gyilkost. Elkapták ? - kérdeztem , mire Gwen válaszra nyitotta a száját .
~* Robin szemszög*~
Amikor Lana rám hagyta azt a nehéz dolgot , hogy titkolózzak Justinék elől nagyon rossz embert választott . Amióta elment frusztráltabb vagyok , mint bármi máskor . Még annak sem tudok örülni , hogy Ryan és Jade ismét gyereket várnak . Boldognak kellene lenne , hogy Junenal olyan a kapcsolatom amilyent szerettem volna . De látva azt , hogy Bieber azt sem tudja mihez kapjon , nem feldühít inkább elgondolkodtat . Nem engedhettem volna el .
- Robin élsz még ? - intézte hozzám szavait Justin .
- Persze figyelek . - biccentettem .
- Hol van ? - hunyorgott felém , mert a lenyugvó nap belesütött a szemébe .
- Nem tudom . - tettem a kezemet a szemem elé , hogy rá tudjak nézni .
- Képes volt itt hagyni ? - kérdezte inkább önmagától . Nem szerettem volna rá válaszolni . - Pont most ?
- Hogy érted azt , hogy pont most ?
- Szerettem volna megtartani az esküvőt . De nélküle ez nehéz lesz . Tudod Verrecas , mindig is ő volt akit látni akartam az oltár előtt . Csak eddig nem jöttem rá , hogy biztos vagyok -e benne . - nevette el magát kínjában . - Fel fogom hívni ! És utána megyek !
- Nem lenne jó döntés . Nem neked kellene menned .
- Hát kinek másnak ?
- Lenne egy javaslatom . - nyúltam a zsebembe a telefonomért .
Nagyon jo, most olvastam végig az egész történetet es remélem hamar lesz folytatás :)
VálaszTörlés