3. Évad 1. Epizód : " Feketében "

Halihó !!! Itt az új rész mint láthatjátok remélem tetszeni fog . Kicsit megkéstem vele , mert táborban voltam , tegnap értem haza a nyaralásból meg ilyenek úgyhogy ezért bocsánat . Új a kinézet ami még nem fix , hogy így marad , ugyanis van egy másik fejléc is ami szintén nagyon tetszik és nem tudok dönteni ezért is van kint a szavazás , mert számítok a véleményeitekre . A 3. évad számomra egy elég eseménydús évad lesz , így ha nem éppen hetente vagy kéthetente jönnek a részek az azért van , mert valamin küszködök , vagy szokás szerint két opció között gondolkodok mire kitalálok egy harmadikat . Komikat ismét várok , mert nagyon jól esik olvasgatni őket . Nem volt elérhető egy hétig a blog , mégpedig azért mert a design-en dolgoztam . Szóval remélem tetszeni fog és felkereshettek Facebookon is ha valaki szeretne chatelni velem , mert unatkozok . A következő részig pedig Bye-bye <3

Justin nyitotta a kocsiajtót , Robin pedig szó szerint beugrott a kocsiba . Van valami hasznos is a giccses Ferrarikban. Én pedig beültem az anyósülésre. Justin rátaposott a gázra és két perc múlva már anya utcájától 2 saroknyira voltunk. Mikor odaértünk Robin kipattant az autóból és előrerohant. Justin lezárta a kocsit és Verrecas után rohantunk.
- Nyisd ki ! - kiabáltam rá Justinra aki a kulcsok között keresgélt. Eközben Robin cselekedett és enyhe eleganciával berúgta az ajtót.
- Ezt hogy? - szólalt meg Justin . Míg ők cseverészni akartak felrohantam az emeletre . Nyitva volt a hálószoba ajtata. Anya ott feküdt a fehér szőnyegen. Körülötte pedig vöröslött a szőnyeg. Lerogytam mellé a földre és megszólítgattam . Szaporán vette a levegőt , szeme csukva volt .  A hasát találták el . Biztosra tudom , hogy ki volt .

- Be kell vinni a kórházba ! - üvöltöttem torkom szakadtából . Justin felkapta anyát , Robin pedig próbált engem nyugtatgatni , mint például " Megöljük azt a tetűt nem kell aggódnod!" Aha és azzal én ki vagyok segítve . Bementünk a kórházba ellátták anyát , de rengeteg vért vesztett így vért adtak neki . Bent voltam szinte egész este Robinnal , Justin pedig kint várt a folyosón . Egész éjjel. Majd Verrecassal úgy döntöttünk kimegyünk egy kávéra. Justin bement anyához . Tíz percet töltöttünk a büfében , nem többet. 

                  ~* Justin szemszög *~

Bementem Rosehoz gyakorlatilag jobb volt ott bent , mint kint egyedül. Volt mikor felszisszent .

- Justin kérlek vigyázz rá és legyetek boldogok.  - mondta majd megszorította a kezemet , de egy pillanat alatt el is illant az ereje. Meghalt.

                 ~* Avalanna szemszög *~

Mikor Robinnal visszaértünk a kórteremhez , már nem engedtek be minket. Sajnos sejtettem mi történt. A dokik bent voltak , Justint is kiküldték. Szorosan megölelt ami úgy esett mint egy hideg estén egy forró kakaó. Sajnos egyből pörgött az agyam. Ha jól sejtem drága Lautner lehet a dolog mögött , így ha el is akar menni sokkal messzebb nem juthatott London környékénél. Meg kell találnom. A doktor úr még beszélt velünk , de sokat nem tudtam figyelni. Mikor hazaértünk senki nem szólt semmit csak csendben tette a dolgát. 

- Van valaki aki gyorsan el tudja intézni a temetést? Úgy , hogy még ízléses is? - szólaltam meg vacsora közben. Kivételesen mindenki egy asztalnál evett. Ismét néma csendben.

- Lehet , hogy megoldom. - mondta Alex.

- 3 napon belül?

- Akár . - rántott vállat.

- Megköszönném. - bólintottam. Alex felpattant a telefonjával és már tárcsázott is.

                  ~* 3 nappal később *~

Alex nem viccelt. 3 napon belül egy gyönyörű búcsúztatást szervezett anyának. Justin éppen a nyakkendőjét kötötte én pedig a fekete kabátomban és magassarkúmban járkáltam föl-alá a házban. Rosszabb voltam mint egy főfelügyelő , mindenkit ellenőrizgettem és rendezgettem. Mindenki megértette miért , de valahogy mégis elképedtek rajtam. Fél óra múlva már kitörte a sarkamat a cipő aminek rettenetesen örültem. Justin szekrényében - a költözés ezzel járt - találtam egy hatalmas sporttáskát amit minden fontos dologgal megpakoltam. 

- Beszélnünk kell . - értem le a nappaliba és szavaimat Robinhoz intéztem.

- Mondd.  

- Négyszemközt. - mondtam mire felállt és kisétáltunk a házból. 

- El kell mennem. - mutattam neki oda a táskát.

- Hova? - nézett rám kikerekedett szemmel.

- Lautner még nem lehet messze. Sajnálom , de bosszút kell állnom.

- Ez őrültség. 

- Tudom. De nem érdekel.

- És mit mondasz a többieknek ? 

- Nem tudom.

- Rám hárul a feladat? - vágott szenvedő arcot.

- Valószínű. A temetés után már nem leszek itt. A kocsi meg van . Azt sem kell már keresgélnem.

- Te tudod. Ha bármi történne , rám számíthatsz. 

- Köszönöm.  - öleltem meg. Visszamentünk a többiekhez , majd elindultunk a temetés helyszínére. 

A pap beszédet mondott ezután jöttem én . Felálltam az emelvényre.

- Rose egy csodás ember volt. Nem érdemelte meg , hogy ilyen fiatalom elragadja a halál. Nem szolgált rá. Nem voltak ellenségei , nem volt aki kárt tehetett volna benne. Lelki problémái sem voltak. - néha lenéztem a lapomra amire a szövegem volt írva. Többnyire olyan dolgokat mondtam ami nem volt a lapon. Majd lesétáltam az emelvényről . Robin következett . Egy ideig halgattam majd távoztam. Kezdetét veszi az autós életem. Nem sietek . Ráérek. Beültem a kocsiba aminek minden ablaka le volt sötétítve . Felvettem a napszemüvegemet és az előre kitervelt útiterv alapján elindultam. Lelkiismeret furdalás fogott el , mert nem szóltam Justinnak. Aggódni fog. 

Sötétedéskor még mindig a kormány előtt ülök Londontól már egészen távol . Alig bírom a szememet az úton tartani majdnem elalszok. De folyamatosan mondogatom magamnak , hogy muszáj fent maradnom , mert lehet hogy méterekre vagyok Taylortól.

Hajnali kettő van : beértem egy utcába követve egy fekete furgont ami elég gyanús volt nekem . Remélem , hogy előrejelzéseim beválnak. A kocsi megállt lassan pedig az egyik házból egy fekete pulcsis alak lépett ki. Ő lesz az én emberem. Dryklen street 5. Ezután tovább mentem és felhívtam egy szállodát. 3 hétre foglaltam le a szobát . Felpakoltam magamnak , majd úgy ahogy voltam ledőltem aludni. 

Reggel - inkább délnek mondanám - kellemetlenül keltem , melegem volt , vert a víz , fájt a fejem . Nem tudom mi bajom van. Biztos , hogy tudom mit akarok? Megölte az anyámat! Letusoltam és átöltöztem . Lementem az  étterembe enni mert olyan érzésem volt ,hogy kilyukad a hasam . Leültem egy asztalhoz az étterem legsarkába . Rendeltem valami ehetőt , ugyan még párszor odajött hozzám 3-4 pincér , hogy rendeltem-e , de nem baj. A másik sarokban egy fiú ült egyedül az életkorát nem tudtam besaccolni. Nagyon érdekes lehettem számára , mert le sem vette rólam vészt sejtető szemeit. Pár percig bírtam aztán megelégeltem a fiút. A tányérom szélére tettem a pénzt és elindultam felé. Vigyorogva nézett rám . 

- Esetleg van valami problémád velem ? - érdeklődtem.

- Nem. Abszolút nem. Sőt. Foglalj helyet. - csapott rá a bőrszékre. 

- Minek? - néztem rá furán .

- Mért ne?! 

- Sietnem kell. - mondtam. 

- Hivatalos ügy? 

- Nem hiszem , hogy bármi közöd lenne hozzá. - ráztam meg a fejem.

- Már az is baj ha ismerkedni akarok? 

- Jelen esetben igen. 

- Na ülj már le . - ragadta meg a karomat és azzal a lendülettel lehuppantam a székre. - Evan Peters. 170-es szoba - mutatkozott be.

- Lana Macfox. 126. - Evan előkelően rágyújtott - megjegyzem nem egyszer fújta a füstöt az arcomba , de nem baj - majd mint aki életre kelt egyből belekezdett kérdéseibe. 

- Kérsz ? - nyújtotta felém a cigis dobozt  és az öngyújtót.

- Nem dohányzom. - makogtam. 

- Kár . - röhögte el magát , mintha ez olyan mulatságos lenne. Nem volt az. 

- Szóval ismerkedni akarsz? - érdeklődtem . 

- Ja. Itt mindig csak félőrült emberek vannak. Nincs egy normális ember se . 

- Honnan tudod , hogy nem-e vagyok félőrült ? - szám szélére mosoly ült ki. 

- Nem úgy nézel ki. - fújta ki ismét a füstöt. 

- Szóval nem úgy nézek ki. - biccentettem. 

- Igen , ezt mondtam. - nyomta el az asztalon (!!) a cigit. - Mond csak gyenge felfogású vagy? - hatalmasat csaptam az asztalra.

 - Nem! - fájlaltam most már az előzőért a kezemet. 

- Cigit? - tolta az orrom elé a dobozt ismét , miután már másodszor gyújtott rá. 

- Nem. - fogtam meg a dobozt és hozzádobtam . (Logikus cselekedet) 

- Több marad nekem. - vigyorgott.

- A lényeg a lényeg. - bólintottam. 

- Menjünk. - állt fel. Társultam. - Viszlát . - veregette hátba a pincért. Beszálltunk a liftbe .

- A másodikra megyek. - mondtam.

- Tudom. 

- Akkor miért a harmadikat nyomtad meg? - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Miért ne? - rántott vállat. - Mellesleg hogy tévedtél pont ide? 

- Nem érdekes.  

- Mindent fogóval kell kiszedni belőled?

- Nem mindent. Ha annyira kíváncsi vagy akkor keresek valakit. 

- Kit? 

- Tényleg érdekel? - vontam kérdőjelbe

érdeklődését.

- Igen . Szóval?

- Lautnert , Taylor Lautnert . Úgysem ismered. 

- Tételezzük fel , hogy de. A kérdés , hogy neked mi közöd van hozzá?

- Elég sok. Többek közt , hogy megölte az anyámat. 

- Taylor nagyon sok embernek ártott már. 

- Miért érzem hogy neked is?

- Mert nekem is ártott. Megölte az egész családomat a szemem előtt.
- Sajnálom . - hajtottam le a fejem .
- Nem kell . - mondta , majd nagy zörejjel megállt a lift .  Az ajtó pedig nem nyitódott . Evan körülnézett aztán nekidőlt az falnak .
- És most mi legyen  ? - néztem rá .
- Semmi . Várunk .
- Jó . - azért én megnyomtam azt a vészcsengőt .
Negyed óra múlva semmi nem történt , még mindig a liftben voltunk , ami  csak melegebb és rosszabb lett  a levegő . Egyik pillanatról a másikra annyit vettem észre , hogy Peters a földön fekszik . Fogalmam sincs mi baja lett , de pánikba estem . Megpróbáltam szétfeszegetni az ajtót , de semmi . Majd percek múltán egy idős pár pislogott a kinyílt liftajtó elől . Gondolhatjátok , én meg ott álltam mögöttem egy földön heverő fiúval . Úgy néztek rám mint valami gyilkosra , a hölgy vette is elő a mobilját mire én kiütöttem a kezéből megfogtam Evan lábát és magassarkúban kezdtem el húzni a földön . Visszafordultam rákacsintottam a bácsira , mire az csak felkapta felesége mobilját és beszállt a liftbe . Mivel azon az emeleten voltunk ahol Evan szobája van ezért előturkáltam a zsebéből a kulcsot és kinyitottam az ajtót . Az egész szobából áradt ki a cigiszag és még sötét is volt - szerintem pár napja nem volt itt már ablak nyitva - a zsaluk behúzva és a függöny is elhúzva . Késztetést - és fulladásveszélyt- éreztem így kitártam az ablakokat . Aztán fogtam egy pohár vizet és megburítottam egyenesen Evan arcára . Felkapta a fejét körülnézett , majd teljesen felült.

- Mi a francért van nyitva az ablak? - nézett bambán rám.

- Mert olyan szinten bagószag van itt bent , hogy nem lehet megmaradni.

- Nincs is cigiszag.

- Már nincs. - tettem hozzá. 

- Majd mindjárt lesz. - nyúlt a zsebébe egy újabb szálért. Aztán természetesen az öngyújtó is előkerült. - Kérsz? - csengett fel ismét a kérdés.

- Nem. - nevettem el magam. 

- Hát jó. 

- Ne haragudj , hogy megkérdezem , de klausztrofóbiás vagy? 

- Nem. - mondta erőteljes hanggal. 

- Okés. Csak megkérdeztem. Mennem kell. - indultam az ajtó felé. 

- Hova ? - állt fel és jött utánam. 

- Tudod te azt.

- Veled megyek. 

- Nem kell.

- Egyedül sehova sem mész. 

- És mégis mit akarsz velem csinálni ? Segíteni megölni Lautnert? - kaptam fel a vizet.

- Nem csak neked vannak lelki problémáid! Nekem nem csak a szüleimet és a húgomat ölte meg. A nagyszüleimet és a dédszüleimet. Az unokatestvéreimet. De te ezt sosem értheted meg. - huppant vissza az ágyra .

- Szerinted nekem nincsenek problémáim ? Úgy nézek ki mint aki lelkileg kiegyensúlyozott ?! Hadd nyugtassalak meg , hogy rohadtul rosszul gondolod ! Viszlát Evan . - nyúltam az ajtó kilincse felé . 

Ismét a lift felé indultam , de valaki visszarántott egyenesen  földre . 

- Hadd segítsek . - suttogta . 

- Jó , de akkor segíts fel . - mondtam . Megragadta a karomat és felrángatott a földről . 

- Menjünk . - indult meg előre . Beszálltunk a kocsimba , majd visszamentünk ahol tegnap voltam . És Taylor nem volt ott . Azonban az ajtajára ki volt rakva egy telefonszám . Felhívtam. Mit veszíthetek ?! 

- Igen ? -szót bele a telefonba egy ismerős hang . 

- Itt vagyok a házad előtt ahogy megbeszéltük . - mondtam elváltoztatott hangon . 

- Bocs de most nem megy . Suliban vagyok .

- De nekem szükségem van rád . Két hete rád várok érted ? - kezdtem el műhisztizni . Evan meg úgy nézett rám mint egy nemnormálisra . Megértem . 

- Neharagudj cica . Majd később . 

- És melyik suliban vagy ? 

- Csak egy suli van édes . 

- Oké . Szia . - tettem le . - Suliban van . - jelentettem ki Evan előtt . 

- Akkor siess ! Csomagolnunk kell . Dobj ki a sulinál én elintézem a beíratást te pakolj össze nekem . - dobta nekem a lakáskulcsát . 

- Kösz . - biccentettem majd beinvitáltam a kocsiba . Kidobtam a sulinál - ami egyébként nem nagy cucc - majd felmentem a szobámba ahol még semmi nem volt kipakolva  . Aztán következett Evan szobája . Ahol nagyobb volt a kupi mint ahogy azt az előbb felmértem . Fél óra alatt összeszedtem szennyese közül a ruháit - mert csak ott volt ruha - aztán visszaindultam a sulihoz . Evan mérgesen állt a parkolóban . Nem értem miért . 

- Bukott ügy ?  - húztam le a kocsi ablakát. 

- Nem , de mondhattad volna , hogy ne várjalak itt kint . 

- Te meg nem mondtad , hogy kesztyűvel kell kiturkálni a szennyesed . Pedig mondhattad volna. - adtam meg a végszót. 

- Elvileg megoldják a koleszes szobát nekünk . 

- A koleszekben fiú-fiúval , lány-lánnyal van egy szobában. Azt hiszem ezt bebuktad Peters. - röhögtem ki. 

- Meglátjuk. - kapta ki a kocsiból a táskáját . Persze gavallér fiú révén az enyémhez hozzá sem nyúlt. Kikászálódtam a kocsiból majd kivettem a bőröndömet. 

- Kösz a segítséget . - haladtam el Evan mellett.  

- Most mi van? - futott utánam . 

- Semmi. Semmi . 

- Mától a neved Shanon Primeaway. 

- Ez most komoly? - kerekedett ki a szemem. 

- Igen . Kit Spencer. - nyújtotta a kezét. 

- Remek. - ráztam vele kezet. - És mik leszünk ? Társak ?

- Társak. - nézett mélyen a szemembe. 

- Mennünk kell. - majd benyitottam a suli ajtaját . A bejárat mellett egyből ott volt a porta így gondoltam ott kérek eligazítást.  

- Hello . Öhm ...- gondolkoztam el mit is mondott Evan nevet nekem. - Shanon Primeaway vagyok. Most jöttem nem nagyon tudom mi itt a járás . Hol vannak a szobák ?

- A folyosó végén balra . Fel az emeletre.- nyomott a kezembe egy papírt.

- Kösz. - mentem tovább fel egyenesen az emeletre. 

Megnéztem a papíromat és az 56-os szoba állt rajta. Bekopogtam , majd mivel senki nem szólt vissza benyitottam . Három ágy volt kettő közülük már foglalt volt , érdekes az ablak melletti senkinek nem kellett . Ledobtam a cuccaimat , majd felkerestem a szoba másik két tulajdonosát . Bevallom sokáig nem kellett keresnem mivel mikor kinyitottam az ajtót 2 szőke csaj viháncolva igyekezett az 56-os felé. Én meg gyorsan bevágtam az ajtót elővettem a sminkcuccaimat - és sminktudásomat - a leghalványabb alapozóval amit találtam "lekentem" a fejem majd a maradék dolgokat - szem , száj - befestettem/rúzsoztam feketére. Hatásos lesz. A telefonomat az ablakpárkányra tettem , hogy megörökítsem a nagy pillanatot . Bementem az ágy alá és vártam . Pár perc múlva meg is érkeztek majd mikor az egyik lány megállt az ágyam előtt megfogtam a lábát amitől egy hatalmasat sikított. Aztán felmásztak az ágyukra , mert "biztos itt van egy zombi" . Majdnem . Kimásztam az ágy alól feltápászkodtam majd illedelmesen bemutatkoztam . 

- Hello. Shanon Primeaway vagyok. - kuncogtam fel - Ez itt nem a temető? - hajtottam oldalra a fejemet "érdeklődő" stílusba ők pedig megrázták a fejüket. - Kár. - vontam vállat. Majd bementem a fürdőbe lemostam a sminkemet és visszatértem . - Viccet félreértve . Shanon vagyok . - nyújtottam a kezemet az egyik lány felé. 

- Jessica . - rázott velem kezet , majd a másik lány felé fordultam . 

- Kimberly. 

- Értem . Azért igazán leszállhatnátok az ágyról. - fogtam meg a telefonomat majd kimentem megkeresni Peterst. Nem kellett sokat keresnem . Az épület dohányzó részében volt... 

- Ezt nézd . - léptem mellé a telefonommal. Aztán lejátszottam neki a videót.

- Hát ez fergeteges! Küld át . - adta oda a telefonját. Végül is. 

- Mennem kell. Ha keresnek ma feltehetőleg nem leszek itt. - mondtam.

- Hova mész? 

- Fodrászhoz. Nem szeretném , hogy felismerjenek . Neked sem ártana megnyíratni a torzonborz fejedet.

- Ugyan. Engem nem fognak felismerni. - nyúlt a zsebébe és egy szemüveget vett elő.

- Nem ismerlek. - tűntem el mellőle. Azután egyenesen  kocsihoz , majd a fodrászhoz. Nem mondok semmit a fodrász megcsinálta amit kértem . 

Visszamentem és mivel a folyosón senki sem volt ezért visszamentem a szobámba. A nap hátralévő részét ott töltöttem míg meg nem jött a két szobatársam . Az arcom elé toltak egy papírt . Hurrá. Sulibuli. Egyébként nem vették észre a hajamat. Kár. Pedig elég feltűnő. Nos egy elég rövid ruhát vettem fel - nem magamtól Jessica és Kimberly ötlete volt - de egészen megbarátkoztam a tükörben látott önmagammal. Aztán a lányokkal elindultunk a tornaterembe. Hatalmas volt a tömeg így alig lehetett bárkit is megtalálni. 

- Hé ! Az osztályba jár egy rohadt helyes srác. Láttad már? - fordult felém Jessica. - Nem még nem . Hogy hívják? 

- Kit Spencer. Akármennyire is kocka akar lenni nem megy neki. Túl cuki hozzá. 

- Az egyetlen kockaság benne a hasa. - tette hozzá Kimberly. Ó , hurrá! 

- Nem ismerem. - ráztam meg a fejem. Aztán az előbb említett személy a falnak támaszkodva pohárral a kezében bámult. Lefogadnám , hogy tippje sincs ki vagyok. Ellökte magát a faltól és megindult felém . 

- Hölgyek. - biccentett Kim és Jess felé. Majdnem elájultak. - Kit Spencer. - mutatkozott be. Mukkja sincs ki a franc vagyok. Akkor szórakozzunk kicsit .

- Ugyan édes egy lépéssel előtted járok. - fogtam meg kezét. 

- Akkor mondj el nekem egy titkot. Mi jön most? 

- Pia , tánc aztán meglátjuk mit hoz az este. - kacsintottam . Igaziból tudom ha rajtam múlik semmit nem hoz az este. - Egy percet kérek. - siettem vissza a lányokhoz. Csak pislogtak.

- Szóval ő az ? - kérdeztem. Bólintottak.
- Akkor szerintem én megyek. - léptem el tőlük vissza Petershez.. Spencerhez. Ugyan az. - Szóval? - álltam meg mellette .
- Hányas is a te szobád?
- Nem gondoltad , hogy elmondom? - néztem rá bambán.
- Reménykedtem pedig. - ölelte át a derekamat.
- Azt mondják kockának akarsz tűnni. - adtam meg a témát.
- Csak azok előtt akik rohadtul nem érdekelnek.
- Értem. És akkor mennyi 1 meg 1 ? - nevettem fel mint egy ... hülye.
- Valószínűleg 8. - mondta.
- Biztos így van. - forgattam meg a szemeimet.
- Amúgy hogy hívnak édes? - érdeklődött. Hirtelen körbenéztem majd amit először megláttam azt mondtam.
- Jurcy . Jurcy ... Shinely. - vigyorogtam... ez rossz vicc. - A szüleim elmebetegek . - nevettem fel.
- Jobb , hogy nem nekem kellett mondani. - biccentett.
Egy idő után annyit haladtunk a tömegben , hogy már a terem másik kijáratánál voltunk. Peters megfogta a kezemet és megindult át a tömegen , gondolta vevő leszek a magánakcióira . Tévedett..