3.Évad 5.Epizód : "Hijacked."

Sziasztok! Meghoztam azt a részt amit az előző bejegyzésben említettem. Valószínűleg ez az év utolsó része. Remélem tetszeni fog mindenkinek. Nem lett Karácsonyi, mert mint mondtam ezt még korábban írtam. Nem is akarok többet hozzátenni. De, köszönöm szépen a majdnem 30ezer megtekintést! Fantasztikusak vagytok! Mindenkinek kellemes ünnepeket és boldog új évet!
I LOVE HOMERS! <3

Ülök a kanapén és gondolkozom . Nem hiszem , hogy elfelejtettem . Nem hittem Taylornak . Kellett volna . Anya nagyon okos nő volt . Tudta , hogyan bizonyíthat majd Taylor és Lautner is tudta , hogy nem fogok neki hinni . Kiismerhető vagyok . Ez az én bajom . Lehetnék titokzatos vagy bármi , de én csak létezek .
Létezek ebben a hatalmas világban . A Föld nevű bolygón. Amin nekem sajnos kisebb szerep jutott mint egy hangyának . Honvágyam az egekbe szökött és kezd rajtam eluralkodni . Ideges és mérges vagyok . Magamra amiért eljöttem otthonról , magamra amiért elfeledkeztem a húgomról aki árvaházba került , magamra amiért a világra jöttem és magamra amiért egyedül hagytam Justint . Már fel le járkálok az üres házban . Jc fogalmam sincs hol lehet , Taylorról meg még úgy sincs . Pánik tör ki rajtam , mi van ha leléptek ? Ha itt hagytak egyedül egy olyan mondatta „ oldd meg magad a gondjaidat „ ? Nem tehették meg ! Kizárt ! Ismét egy kicsit lenyugodok . Leülök , próbálok lazítani . Kattog az agyam , pörögnek a gondolatok . Nem hagyhatom itt a húgomat . Cserben hagynám ha mégis rosszul cselekednék . Ki kell találnom valamit . Izzad a tenyerem . Az egész délutánt egyedül töltöm . Én és a gondolataim . Csakis én . Meg a gondolataim . Este kaptam egy sms-t Draketől .

„ Minden oké ? „

„ Persze .. minden oké „ – írtam neki vissza .

„ Nem hiszem el . Felhívlak . „

„ Ne , könyörgöm ne hívj fel ! „

„ Akkor úgy érzem valami mégsem okés . „ Fején találta a szöget . Semmi sem okés . Erre még egy pohárral rátett Beyoncé - Best Thing I Never Had című száma is ami aztán végleg kiverte a biztosítékot . Justin már közel egy éve megkérte a kezemet és még mindig nem csináltunk a dologgal semmit . Igaz is . Nem tudtunk . Két helyről biztosan nem . Drake neve villogott a telefonom kijelzőjén. Minden erőmmel azon voltam , hogy figyelmen kívül hagyni a hívást ,de muszáj volt felvennem így törekedtem arra , hogy ne bőgjem el magam. Kihangosítottam a telefont és leültem .

-  Szia . – szóltam bele nehézkesen .

- Azonnal mondd el mi a bajod . – mondta semmi bevezető nélkül .

-  Drake tényleg semmi komoly bajom ni..

-   Lana figyelj látom vagyis hallom a hangodon .

-  Drake . Ha lenne valami elmondanám .

-  És most jön az , hogy de mivel nincs nem tartozol nekem magyarázattal . Pasiból vagyok van érzékem az ilyen dolgokhoz. Ráérzek . Szóval érted .

-   Én értem, de ..

- Nem érted ! Pont ez az , hogy nem érted ! Nem kérsz senkitől segítséget egy makacs ember vagy ! Nem vagy képes egy kicsit sem másokra támaszkodni ! Azt hiszed mindent meg tudsz egyedül oldani ? Hát képzeld el kell mondanom nem.
- Drake ..

- Sajnálom . Muszáj volt .

- Nem baj . Végül is igazat mondasz vélhetőleg .

-   Tudom , hogy megbántottalak . De ha senki nem mondja el neked , akkor soha sem fogsz kijönni ebből a depressziós helyzetből .

- Na ilyent sem hallottam egy magadfajta ember szájából , hogy depressziós .

- Egyedül vagy ?
- Igen . Miért ?

- Nem jössz át ?

- Öhm …

-  Nemár . Gyere .
- Oké . – rántottam vállat , ezután leraktam . Összepakoltam pár cuccot , majd ismét fogtam egy taxit ( nem kivételesen nem Cameron volt a sofőr ) , mikor odaértem csengettem és Jack nyitott ajtót .

- Hali ! – intett.
- Szia . Drake ?

- Bent van . – mondta és beljebb tessékelt .Aztán utána ismét nyithatta ki az ajtót ugyanis megérkezett Jake és Carter . 
- Hát te ? - álltak meg előttem . 
- Bébiszitterkedni jöttem . mondtam , majd megforgattam a szemeimet .
- Nézzenek oda de jól jártunk . - lökte meg Carter Jake-et . 
- Csak viccelt . - mondta Jack komor arccal . 
- Nem baj . - szólalt meg Jake is . 
 - Hát persze , hogy nem baj. - rázta meg a fejét szegény Jack.
- Macfox . - jött ki a szobájából Drake .
- Grier . - nevettem fel , majd Drake közelebb jött és megölelt .
- Hé hé hé ! - szólalt meg a három körülöttünk lévő fiú. 
- Mi van ? Nincs dolgotok ? - nézett Grier kérdőn rájuk . - Ha nincs majd én adok .
- Én léptem . - csapta be Jack maga mögött a szoba ajtót.  Majd kinyitotta és kidugta a fejét . - Grier azért tartsd magad féken , tudd , hogy hol a határ . Nem vagyunk a kutyáid. Ha pedig imponálni akarsz szólj előre , mert akkor nem veszem komolyan. - mondta és visszacsukta az ajtót.
Jake és Carter is elmentek mi pedig bementünk Drake szobájába .
- Jobban vagy ? - ült le Drake az ágya szélére .
- Mondhatjuk . - ráztam meg a vállam . - Van esetleg még egy szobád vagy aludjak a földön?
- Figyelj , elmondok neked valamit . - rántott le maga mellé az ágyra . - Nem akarok tőled semmit . - elmosolyodtam . - Csak szimplán kedves vagyok. - itt viszont már röhögtem .
- Hát jó , oké .
- Komolyan mondtam .
- Elhiszem . Szóval te alszol a földön? - kérdeztem . Mind a kettőnkből kitört a röhögés .
- Ha ennyire akarod . Én megalszok bárhol.
- Én is.
- Nem fogom azt mondani , hogy aludj a földön .
- Ideje lenne eldönteni , mert hulla fáradt vagyok .
- Aludj . - mondta egyszerűen. 
- Fürdő ?
- Reynolds szobája mellett .
- Köszi .
Lefürödtem , majd visszamentem a szobába . Talán egy félórát tévézhettünk amikor bealudtam , de hajnali 3 körül felkeltem , mert a telefonom kétszer is rezgett még korábban , de nem akartam eddig megnézni .
Az egyik egy számomra ismeretlen szám volt , a másuk pedig June . Az ismeretlen számról egy érdekes üzenet jött .
" Macfox. Tudom hol vagy . Tudom , hogy megtaláltad a húgod . Mindent tudok rólad . Vigyázz magadra ! - R.L." A szívem egy pillanatra rakoncátlanul ugrálni kezdett a mellkasomban , nem kaptam levegőt . Fogalmam sincs mi történt .
A másik Sms így hangzott :
" Lana ! LA-ben vagy ? Összevesztem Robinnal hamarosan indul a gépem LA-be. Majd felhívlak , ha megérkeztem . "
 Ez egy-két órája érkezett üzenet . Oké , akkor majd hív .
Próbáltam elaludni , de nem ment . Drake is valószínűleg észrevette , hogy nem sikerül visszaaludnom ugyanis folyton forgolódtam és ennek az lett az eredménye , hogy felkeltettem .
- Mennyi az idő ? - ült fel .
- 4 körül lehet . - mondtam halkan .
- Remek .
- Bocs .
- Nem érdekes . Úgyis el kell mennem egy helyre .
- Szóval hív a wc.
- Ahogy mondod . - csettintett .
Ennek a vége az lett , hogy egyikünk sem aludt vissza inkább beszélgettünk . Így történt az  hogy reggel kilenckor mikor June-t vártam a reptéren hulla fáradt voltam . 
- Lanaaaaaa ! - kiáltott rám egy ismerős hang .
- Hello . - mosolyogtam June-ra.
- Annyi mesélni valóm van . Apropó ezt Justin küldi . - adott oda egy levelet .
- Köszi . Na mesélj . - mondtam mikor beültünk a taxiba .
- Macfox . Már megint te ? - kérdezte Cameron a volán mögül .

- Jajj , Cameron , hogy én mindig ráhibázok .
- Ki ez a gyerek ? - ráncolta össze a szemöldökét June .
- Cameron  Dallas . - intett hátra Cam . June lesütötte a szemét , majd rám nézett .
- Robin és én ... szóval ... szakítottunk , de ő nem tudja , hogy ... öhm ...
- Nyögd már ki . - sürgettem .
- Lana , terhes vagyok . 
- Hogy micsoda ? Te jó ég ! Mégis hogy ?
- Hát én nem vagyok rá kíváncsi . - szólalt meg Cameron .
- Fogd be a füled . -mondtam.
June elmesélt mindent. Sajnáltam, de tudtam milyen Robin. Ragaszkodik az igazához. Mikor hazaértünk elolvastam Justin levelét.
Drága Macfox.Az én Macfoxom.

 Lana. El sem tudod képzelni mennyire hiányzol. Hamarosan itt a Karácsony, persze, hogy June-nak és Robinnak most kellett összeveszni. Verrecas senkivel nem áll szóba, lehet, hogy beszélned kellene vele. Nagyon hiányzol és elég nehéz összeszednem a gondolataimat, hogy rendesen és értelmesen le tudjam írni mit érzek. Bár ez lehetetlen. Az űr ami a szívemben van a hiányod miatt betömhetetlen. Akármennyire is tudom, hogy hazajössz valamikor, mégis nyugtalan vagyok. Aggódok miattad. Nem akarom, hogy bajod essen. A legnagyobb ajándék amit kaphatnék az lenne, hogy itt vagy mellettem. Fiút nem sokat lehet sírva látni, főleg egy magamfajta hülye barmot, de ahogyan az előbb Robin is mondta nekem "Macfox előbb vagy utóbb mindenkit megrikkat. Macfox az az ember aki mindenkinek hiányzik." . És ez igaz is.Te vagy az egyetlen akit mindenki szeret. Nem is értem miért hagytál itt minket. Miért hagytál itt engem? Igen, tudom hülye vagyok volt amikor nem is foglalkoztam veled sőt még az esküvővel sem, de megváltozok! Bármit megteszek érted! Bármit megteszek azért, hogy újra láthassalak. Lehet, hogy azt hiszed én egy érzéketlen dög vagyok, bár néha úgy viselkedem , de csak a bizonyítási vágy teszi ezt. A legjobb akarok lenni hozzád. Veled akarom leélni az életemet. Felnőttem. Ez alatt a pár nap/hét alatt megtanultam mit jelent valakinek a hiányával élni. Tudom, hogy te is ezt érezted mikor börtönben voltam. Sajnálom , hogy nem mondtam el neked semmit. Nem akartalak vele terhelni. Te vagy nekem a legfontosabb. Olyan vagy nekem mint másoknak az oxigén. A lételemem vagy. A szerelmem vagy. És ez egy olyan szerelem ami sosem múlik el. Ebben biztos vagyok. A családom teljesen ki van akadva amiért még nem mutattalak be nekik. Jelenleg is itt ülök náluk és itt írom ezt neked. Nem akartam egy sima SMS-sel letudni. Többet érdemelsz. Mindenki engem bámul és valószínűleg azt gondolják, hogy ez a vadbarom meg miért bőg. Miattad. A hiányod miatt. Hiányzik minden porcikád. Hiányzol. Szükségem van rád.                                                                              

 Justin

Sírva rogytam le a földre. Ott akarok lenni mellette. Drake tört be a szobába. Gyorsan levágódott mellém a földre és letérdelt.
- Mi a baj? - fogta meg a kezemet.
- Semmi , Drake.
- Nyugodj meg, oké?- húzott közelebb magához.
- Add ide a telefonomat.
- Oké. Hol van ?
- A táskámban. - mutattam oda. Drake ideadta a telefonomat és elhagyta a szobát.
Justin két csengésre felvette.
- Hajnali két óra van.
- Tudom. - sóhajtottam.
- Szerencséd van, hogy nem tudok aludni.
- Justin.. megkaptam a leveledet. - nagyot sóhajtott.
- Meglepődnél, ha tudnád mennyit szenvedtem vele, hogy olvasható legyen.
- Téma sikeresen elhárítva.- valaki becsapja a bejárati ajtót.
- Mi volt ez ? - kérdezi Justin.
- Az ajtó.
- Macfox!- kiabálta egy ismerős hang.
- Mennem kell.
- Lana! -kiabálta valaki. Letettem a telefont. 

- Oh, szia June!
- Lenne hozzád pár kérdésem. - mondta és nekitolt a falnak. 

- Neked meg mi bajod van? 

- Hallgass! Most én kérdezek. - nyomta a két kezét a nyakamra. Próbáltam higgadt maradni. Próbáltam mély levegőt venni. - Elmondtad Robinnak, hogy terhes vagyok?
- Nem! Dehogy! Miért mondtam volna el?
- Mások nem ezt csiripelték. - rázta meg a fejét.
- Komolyan miért mondtam volna el?
- Nem tudom. Miért is mondtál el volna holmi sarkon állónak? Azt sem tudja senki. De meg tetted. Ezt is. Azt is. Előbb vagy utóbb mindenkiből előjön az igazi rossz olykor kegyetlen énje. - megszorítja a nyakamat. Egy pillanatra bennem szorul a levegő.
- Nem kapok levegőt.
- Rohadtul nem érdekel!
- Valaki segítsen már! - kiáltom el magam. Dübörgést hallani. Valaki becsapja az ajtót. June elenged én leesek a földre ő pedig eltűnik. Elment.
Valószínűleg elájultam.
 Justin és én az ágyon heverünk. Rám mosolyog. Én is rá. Furcsa érzés mellette lenni. Megint. Újra. De megnyugtat. Anya lép be a szobába. A kezében egy kislánnyal. Justin feláll és kiveszi a kezéből a gyereket. Visszaül az ágyra és játszani kezd a kislánnyal. Én pedig csak mosolygok. Aztán valaki betör a szobába. Mindenkit lelő. Csak engem nem.
Egy kórházi ágyon kelek. A nővér éppen engem bámul.
- Hát felkeltél. - mosolyog rám. Én is mosolygok. Persze nem akarok. Annyit akarok, hogy menjen ki innen.
- Mi történt? - fogom meg a fejem. Nagyon fáj.
- Tegnap este hozták be önt. Két fiú.
- Még itt vannak?
- Persze.
- Küldje be őket.
- De még nem kellene...
- Az isten szerelméért küldje be őket! - a nővért pillanatokon belül Drake és Jack váltják a kórteremben.
- Emlékszel bármire is? - ül le Drake.
- Persze, hogy emlékszem. De nem akarom bemocskolni az illetőt.
- De még mennyire, hogy akarod! Majdnem megfojtott ! - állt fel dühösen. - Jake és Carter tegnap eltűntek.
- Van valami ötleted, hogy megtaláld őket?
- Nincs. - röhög fel kínosan. - De neki van. - veregeti hátba Jack-et.
- Mondjad. Ne kímélj.
- Szóval , a terv a következő. - dörzsöli össze a két kezét Jack. - Miután téged kiengednek innen, el kell intézned , hogy megint rád támadjanak. Persze mi ott leszünk, nem lesz problem.
- Nem fogom hagyni , hogy agyonverjenek! - mondom.
- Nem fognak. Azért leszünk mi is ott. Valószínűleg aki megtámadott tegnap este, vele mentek el Dallasék.
Na most. Mendes kijöhet a börtönből. Pár év neki kimarat így semmiről nem tud. Ő lesz aki leadja nekünk az infókat.
- Hóhóhó ! Ki az a Mendes?
- Majd meglátod. - kacsint.
- Jajj ennek nem lesz jó vége Jack.
- Ki akarod deríteni, hogy mi volt ez az egész vagy sem?
- Igen. Persze.
- Akkor figyelj.

Pár nappal később már ki is engedtek a kórházból. Ennyi idő alatt sem tudtam rájönni June miért cselekedett így. Justin hív telefonon.
- Szia. - veszem fel.
- Szia. Mondanom kell valamit.
- Mondd.
- June Lautnerrel van. Caylen mondta. Ő figyeli már egy ideje Taylort. Valamit tervez. Nem tudjuk pontosan, hogy mit. De vigyázz magadra. Veszélyes dolgok vannak készülőben......