2. Évad 12. Epizód : " Összejött !"

Sziasztok ! Régen volt 20.-a . Nos ... nem hoztam részt ugyanis nem volt minek hozzak . Egy komment volt . 20-an láttátok a rész . Egy jó ideje még feliratkozó sincs . Úgy gondolom ha nem jön 2 kommentnél több akkor nem fogok új részt hozni .Legalábbis nincs értelme .  Remélem erre nem lesz sor :( Komolyan . 
Egyébként egyre inkább arra gondoltam , hogy lehet eljött az az idő amikor unalmassá vált a blog . Lehet , hogy nekem ez az egy év járt ?.......
Itt a Neeeeeeew rész :))) Próbálok több részt hozni mert beteg vagyok úgyhogy figyeljétek a blogot !!!

Mert aki az ajtóban várakozott drága Robinom volt . Hogy őszinte legyek nagyon örültem neki .
- Minden oké , Macfox ? - ölelt át Robin , aki láthatóan már józan volt .
- Nem . Egyáltalán nem . - feleltem nemes egyszerűséggel .
- Hé , minden oké lesz Bieberrel , jó ? - nézett rám teljesen komolyan . De nem komoran . (jesszus :DD oké ezt csak a poén miatt írtam)
- Persze, de akkor is .
- Ne komplikálj .
- Mikor lesz a tárgyalás ? - tértem a lényegre .
- Holnap - holnap után . - felelte .
- Te is jössz ? - kérdeztem .
- Hát ... öhm az az igazság , hogy Justin azt mondta , hogy én és Ryan menjünk .
- Mi ? - kerekedett ki a szemem . - Jus-Justin mondta ? - hebegtem .
- Figyelj .. ép magyarázat van erre ... - kezdett bele .
- Például ? - akadtam ki . Azért annyi lehetne Justinban , hogy megengedi a barátnőjének (menyasszonyának!!!!!) , hogy elmegy a tárgyalására .
- Nem akarja , hogy padlót fogj .
- Nem akarja ?? Nem kellene börtönbe kerülnie !!! - akadtam ki véglegesen .
- Nyugodj már meg , az se biztos , hogy beviszik . - mondta teljesen nyugodtan , de olyan arccal , hogy még saját maga sem hitt volna magának .
- Robin , te is tudod , hogy oda fog kerülni . - mondtam , majd lehajtotta a fejét . Igen , úgy látszik ezzel a ténnyel ő is tisztában van . Nem is kicsit .
- Akkor sem szabad összetörni . - nézett a szemembe .
- Hohohó hősszerelmes ! Te sem tudnád elviselni , ha June-t nem látnád mmm..... 2 napig . - mondtam , de a June szót suttogtam . Ugyanis ő és Austin még mindig itt vannak . - Amúgy gyere be . - invitáltam beljebb az ajtóból . Felmentünk a szobámba .

- Ezeket el kell raknunk . - mondta Robin ránézve arra a milliónyi képre amik Justinnal készültek . Olyanok , mint például én és Jus a tengerparton hunyorogva ( a szemünkbe sütött a nap ) vigyorgunk a telefonom kamerájába , vagy a repülőn alszok Justin pedig odahajol és megpuszil ( maga fényképezte ) , de van olyan is amin a lábunkat fényképezzük miközben filmet nézünk . De mind közül a kedvencem : Justin és én a karácsonyfa mellett állunk pizsiben és öleljük egymást . Ezeket Robin mind elrakta  . Azonban egyet kihagyott . Amin én és ő mosolygunk a Big Ben előtt . A legeslegelső napom Londonban .
- Ez a kedvencem - mondta . Én pedig elmosolyodtam .
- Akkor már tudtad ? - kérdeztem .
- Mit ?
- Hát , hogy mi testvérek vagyunk . - mondtam .
- Igen . - mondta .
- De , akkor , hogy lehetett hogy mi jártunk ? - értetlenkedtem .
- Nem tudom . Nem is értettem magam . - rázta a fejét . - Olyan hirtelen jött . Mármint , hogy itt vagy .  - bólintottam .
- Értem . - megöleltem . Talán az ő társasága hiányzik a legjobban . - Komolyan ? June ? - kérdeztem mikor kikászálódtam karjai közül .
- Hé ! Én nem szólom le Justint , te se őt !
- Ha Justint leszólnád akkor magadat szólnád le . - mondtam . Elgondolkodott .
- Jogos . Ki tudna ellenállni egy magamfajtának ? - állt be a szobámban lévő tükör elé .
- Bárki . - mondtam és mögé álltam a tükörben . Fura fejet vágtam . Micsoda páros . A Verrecas duó . Pfff.
- Bárki , mi ? - vigyorgott még mindig a tükörbe és az előbb említett dolgon keresztül nézett a szemebe. Majd hirtelen megfordult felkapott , ledobott az ágyra és elkezdett csikizni .
- Robin Ralf Verrecas ! Azonnal hagyd abba ! - utasítottam .
- Honnan tudsz Ralfról ? - kérdezte .
- Ráhibáztam ? - vigyorogtam .
- Véged , ha bárkinek is szólsz róla ! - mondta komolyan . Ekkor történt az , hogy az ajtóm nyitódott , 2 ember pedig beesett a szobámba . Austin és June volt , természetesen .
- Sziasztok ! - intett kínosan Austin .
- Mit csináltok ? - kérdezte June .
- Ti mit csináltok ? - kérdeztünk vissza Robinnal .
- Semmit . - mondta Austin .
- Látom . - nézett le Robin a földön fekvő Austinékra . June meg sem mukkant . Zavarban volt . (!) Egyébként Robinon is észre lehetett venni , de rajta nem annyira mint Juneon .
- Na , huzás ki ! - kiáltottam rájuk , ők pedig visszacsukták az ajtót. - Szedd össze magad ! - pofoztam fel Robint .
- Nem megy ! - kiáltott vissza .
- Emeld fel a segged , menj oda hozzá és csókold meg ! - toltam ki a szoba küszöbén .
- Oké . - mondta . Lementünk az emeletről egyenest a konyhába . Ott volt June és Austin . Robin June elé állt és megcsókolta . Ühm .... ehhez nagy betűk kellenek . JUNE VISSZACSÓKOLTA . (!) Én és Austin szinte egyszerre vettük elő a telefonunkat és fényképeztük le őket . Odamentem mellé , adtam neki egy pacsit , majd mondtam neki , hogy hagyjuk őket kettesben . Ez így fair .
- Beszéltél Verrecassal ? - kérdezte Aust .
- Igen . - mondtam .
- Én meg Parkssal . -jegyezte meg .
- Ohh , akkor már érthető . - bólogattam .
- Egyébként minden oké ? - kérdezte .
- Persze . És igen ki fogom bírni . - szólaltam meg , míg mielőtt bármit is kérdezne .
- Oké . Amúgy megértelek .
- Ezt hogy érted ?
- A haverom 3 éve börtönbe van .
- Sajnállak .
- Nem kell . Hülye volt . Megérdemelte . - nézett le a földre . - Azért keresett az a pasas is .
- A nagydarab ? - emlékeztem vissza akkorra mikor Austinnal elvittek minket .
- Igen . Rajtam akarták leverni azt , amit ő tett .
- Úgy érzem sikerült nekik . - ültem le mellé az ágyra. Ugyanis eközben felmentünk a szobámba .
- Hát , igen . - röhögött fel kínosan .
- De , gondolom volt már rosszabb is ...
- Nem . Nem volt . - nézett mélyen a szemembe .
- Értem . - hebegtem . - Nem gondoltam volna , hogy ennyire megértjük egymást .
- Én sem . - mosolygott .
- Hát , akkor jó . Mész holnap Justinhoz ? - kérdeztem .
- Aha . Te ? - kérdezte meg udvariasság kedvéért , pedig biztos volt benne , hogy megyek .
- Nem .
- Miért ? - döbbent le .
- Justin nem akarja , hogy ott legyek .
- Ohh , értem . - biccentett .
- Szerinted Robinék mit csinálnak lent ennyi ideig ?
- Nem akarom megtudni . - rázogatta a fejét .
- Lemegyek megnézem . - indultam le . Benyitottam a konyhába . Éppen kajáltak (?) .
- Akartunk szólni , csak ... - kezdett bele Robin .
- Csak ? -ráncoltam fel a szemöldököm .
- Nem volt rá időnk .
- Ja . Értem . Mindegy . - legyintettem . - Austin !!! - ordítottam el magam , mire az előbb említett személy lába csak úgy dübörgött a lépcsőn .
- Igen ? - tépte fel az ajtót .
- Kész a kaja . - vigyorogtam .
- Ezért rohantam le az emeletről ? - akadt ki.
- Aha . - mondtam .
- Köszi. - fújtatott .
- Na jól van te felfuvalkodott bika , ülj le és egyél . - kurjantotta Robin . Igaziból mind így tettünk . Ebéd után mind beültünk filmet nézni a nappaliba és mikor vége lett megnéztünk egy másikat . És ez így ment öt filmen keresztül . Az egyik érzelgős filmnél kicsit rosszul éreztem magam , úgy éreztem üres az egyik felem . A srácok bármennyire is próbálják elvonni a figyelmemet Justinról , akkor is hiányzik . Nagyon . Valahogy úgy érzem ennek az egésznek nem lesz vége . Az már biztos .
- Minden oké ? - simított végig a karomon Austin .
- Persze . Minden oké. - erőltettem mosolyt az arcomra.
- Biztos ?
- Hiányzik . - gördültek le sorra a könnyek az arcomról .
- Tudom . - húzott közelebb magához és átölelt .
- Elmegyek lefeküdni . - mondtam és kimásztam öleléséből . Nem mondom , hogy egyedül akartam lenni . Mindenki tudja kivel akartam lenni .....................